Van itt hasonló problémával küzdő tizenéves, aki esetleg rá is érne beszélgetni?

Ezt mintha én írtam volna 18 évesen. Most 30 vagyok, boldog párkapcsolatom van, sok barátom, egyetemen tartok előadásokat többszáz főnek. Úgyhogy ne aggódj, tudsz változtatni, van megoldás :)

Nekem vannak barátaim (nem olyan sok), de pl. partizni én sem szeretek, de azért ki szoktam mozdulni (kávéház, séta, baráti összejövetel). Haverjaim nincsenek, nem szoktam diszkóba meg ilyen helyekre járni. Amúgy miért vagy önbizalomhiányos? Nem szereted a külsőd?

Ja, 18/L vagyok.

Tudom, hogy nem egyszerű, de próbálj meg átsiklani ezek felett. Ne érezd magad rosszabbnak másoknál, mégha úgyis gondolod, biztos, hogy valamiben jobb vagy, mint az adott illető. Légy magabiztos, és minden könnyebben fog menni. Persze ezt nem lehet egyről a kettőre végrehajtani, de fokozatosan szép eredményt lehet elérni. Amúgy az emberekkel tényleg bármiről el lehet beszélgetni (akármi hülyeség, ami az eszedbe jut), és ne hidd, hogy nekik könnyebb fent tartani egy beszélgetést. Mélyebb dolgokról pedig majd azzal beszélj, aki "méltó" rá. A barátnő dolgon pedig ne görcsölj, mert, akkor tuti nem fog összejönni, de ha simán éled az életed, akkor úgyis lesz majd egyszer "csajod", még fiatal vagy.

Nekem sincsenek barátaim mert újhelyre költöztünk. Így kicsit egyedül vagyok és unatkozok... 15/F

ugyanilyen vagyok én is,de nálam azért van szerintem,mert 10 éves korom óta volt egypár barátom,akik "hirtelen elfelejtettek" és elárultak,és elkövettem azt a bizonyos hibát,hogy abban a pillanatban,biztos ismered,amikor annyira megbízol abban az emberben,hogy az életedet is rábíznád,elárultam egy titkot a barátnőimnek,amit senki nem tudott,és visszaéltek vele,ami nagyon fájt,és látom az embereket nap mint nap,olyan szánalmasak hogy még egymáson se hajlandóak segíteni,így szinte minden bizalmam elveszett feléjük.de legtöbbször közös témánk sincs,mert engem nem érdekel amikről ők beszélnek,mert gyerekes,ezért inkább lefoglalom magam a gondolataimmal,még ha néha veszélyesek is,meg a háziállataimmal,és a kifejlesztett hobbimmal,amit most nem árulok el,mert valószínűleg te is hülyének néznél,mint az emberek többsége.szóval így el vagyok,én mondjuk még el se mehetek itthonról,de nem is akarok egyáltalán.megszoktam így az életemet,és én is gyűlölök emberek közé menni,mert taszítóak számomra,ez van,de a korom miatt se kéne kiröhögnie senkinek,mert pár dolgon keresztül mentem már,annyin,amennyi egy felnőtt embernek is sok lenne,és minden realitással fogtam fel,soha nem akartam elkerülni a valóságot.tehát együtt érzek veled,de te azért próbálj meg szerintem emberekkel ismerkedni,ne légy olyan depresszív mint én vagyok.sok sikert!13/l