Ez egyaltalan panik vagy lehet a cukrom ingadozik?

Nekem elég durva szorngásom/pánikom volt mikor elköltöztem otthonról, munkába álltam egyetem mellett + egyedül kellett élnem. Mindezt úgy, hogy ezelőtt csak otthon éltem gondolhatod..

Mai napig még előjön néha, pedig ennek 2 éve. Na de az elején? Pf.. És igen, ezek a tünetek tipikusan azok. A pánik/szorongás nagyon szerteágazó tüneteket tud produkálni, sokakra ezért húzzák rá azt is, hogy hipochonder tőle. Nekem eleinte "csak" a félelem érzet, légszomj volt, majd lett belőle szédülés is időlegesen, pl. utcán ha egyedül közlekedtem, ha egyedül voltam lakásba stb. heves szívverés, volt időszak mikor csak arra tudtam figyelni és számoltam (soha ne csináld ha ilyened lenne! :D ) és persze még tipikus tünet: akkor jön ki ha nem vagy elfoglalva, vagy kezdesz félni hogy rád jön. Pl. ha telefonálástól, beszélgetéstől, elvonulástól jobb lesz, az tuti pánik. De mindenkinek másképp nyilvánul meg szinte, van ismerősöm akinek szegénynek a hasára megy rá.

Ezt meg kell tanulni kezelni igazából, ami nem egyszerű. Számos módszer van rá, de te ismered magad igazán! Ismerned kell a tested jeleit, tudnod mikor jön és tudatosan nyugodtnak maradni. Foglald le magad, tudd hogy ez az agyad játéka és mindjárt jobb is lesz. Persze egyebek mellett foglalkozni kell azzal, mi is ennek a gyökere, ehhez sokszor szakemberre lehet szükség, vagy alaposan le kell futtatnod magadon egy "vírusirtót" :D hogy mi mehetett rossz irányba, mit nem akarsz feldolgozni.. Remélem segítettem!

Üdv!

Egy gyógyulófélben lévő pánikbeteg

Most mondanám, hogy írom privátban, de bármikor ide tévedhet valaki akinek segít, szóval:

Lehet fordulni szakemberhez, szerintem abszolút nem egy rossz dolog, DE azt mondanám inkább pszichológus, ne pszichiáter! Gyógyszer soha nem jelent hosszú távú megoldást. Nyilván nem tukmálja rá senki az emberre, de pszichiáter simán felírhat ezt-azt.. Viszont én személy szerint (!) úgy gondolom, hogy az ember saját maga képes csak a helyzetén változtatni, minden más csak egy kis segítséget nyújt hozzá, nem csodát. És ebből kiindulva, magadat tudod helyrehozni. Senki más nem ismer téged jobban, mint te magadat.

Ami nagyon nagyon fontos, hogy szeresd önmgagad. Most lehet azt gondolod hát nekem nincs magammal semmi bajom, de ez, meg a szeretés 2 külön dolog. Gondolj úgy magadra, mint az egyik legjobb barátodra, te tuti mindig ott vagy magadnak. Az biztos, hogy felismerted a hibáid, az sokaknak túlzottan is megy, de tanuld meg elfogadni, sőt, egyenesen szeretni. Mert a család, barátok, párod ha van/lesz ezzel együtt fogad el, vagy pont azt szereti meg benned.

Nekem van egy olyan elméletem, hogy kifelé tanúsított kedvesség nyitottság kifizetendő. Ha mosolygok mindenki szívesebben van a közelemben, lehet velem hülyéskedni, magabiztosabbnak gondolnak ez mind tapasztalat. Te is egy pozitív ember társaságát keresnéd inkább.(:

Meg kell tanulni nagyon hálásnak lenni! Sajnos kötülöttem történtek olyan dolgok, ami rávilágítanak erre, rá kell jönni miben vagy nagyon szerencsés és felértékelődnek a dolgok. Ehhez sorolnám azt is, hogy ha van bármi hobbid, csináld!

Külső tényezők: nekem abszolút a zene, a mozgás akár pl. jóga, hobbik, gyógynövények (!) citromfű, macskagyökér kombótól aludtam mint a bunda mikor alvászavarom volt. Wörischoffener Nervenpflege nekem segített (DM-ben asszem lehet kapni), de MagneB6 is nagyon jó. Egyelőre ennyi, de egy rakat dolog eszembe jut, ezek nagyon fontosak és a legnehezebb benne az elején, hogy fenntartsd ezeket. Utána "feláll a rendszer" :D