Orvostanhallgató lányok! Ti hogy dolgozzátok fel lelkileg ha egy fiatal ember holttestét látjátok?

Miért lényeges, hogy fiatal? Mire gondolsz pontosan?

Arra, hogy nehéz-e a lelki részét elviselni, látni, hogy egy fiatal (akinek elvileg életerősnek kellene lennie) vmi szörnyű betegségben vagy balesetben elhunyt?

Vagy a "sok idióta" esetleg poénkodott vmin? Ízléstelen dolgokat mondtak? Röhögtek? Vagy mi volt?

Sokan a jobb érzésű orvosok nem szokják meg a halott látványát, és átképzik magukat vagy elmennek szemésznek fogorvosnak stb.

Lehet, hogy gyógyszerésznek kellen tanulnod stb.

Egyébként gondolom viccelődtek, a mai emberek érzéketlenek.

Az az orvos egybként aki a férjemet nem tudta újraéleszteni zokogott a holttest felett. Szóval nem tudom, hogy azok akik poénkodtak orvosnak valók-e ilyen mindenféle tisztelettudó viselkedés nélkül.

Apu egyik ismerőse boncnok. Több évtizede csinálta már, teljesen hétköznapivá vált számára a holtesttek látványa, és annak a boncolása.

Aztán egyszer a holttest mellett valamibe nagyon elmerült, (Talán valamit írt, vagy szmolt vagy vizsgált, lényeg, hogy teljesen belemerült a dologba, és nem vette észre, hogy mellé állt a kollégája, aki rátette a kezét a vállára.

A boncnok mesélte, hogy iszonyatosan megijedt, majdnem megállt a szíve.

Hirtelen azt hitte, hogy a hulla az. Pedig ha valaki, akkor egy boncnok nem hisz az ilyen kisértetes-feltámadós dolgokban. A hulla az hulla. Ebből is látszik, hogy a halálnak mindig is marad egy kis misztikuma még a halottakkal foglalkozóknak is.