Eutanázia lehetséges?

Persze, ha saját magadnak csinálod. Vagy úgy gondoltad, hogy besétálsz a kórházba, és a doki a raktárban agyonlő?

Két út van. Vagy összeszeded magad, vagy veszel egy darab kötelet a Praktikerben. És nem vagyok gonosz, vagy rosszindulatú. Reálisan gondolkodom. 3 halálos betegségből, nagyon súlyos depresszióból, pánikzavarból épültem fel. De én akartam is felépülni. A döntés a tiéd.

Ehelyett szedd össze magad, ne hagyd cserbe édesanyád, hisz ő szeret, és neked is meg kell szeresd magad! Belőled csak egy van, kár lenne feladnod.

Mutasd meg mindenkinek, de főleg magadnak, hogy igenis fel tudsz állni. 25 vagy, mindenre van még lehetőség. Tanulni, dolgozni, barátnőzni, stb. Gyerünk, fel ne add! Fejben legyél ott és más nem számít! Csak ne add fel!

Sajnos nem. Nem értem miért kell mindezt elítélni miért van az, hogy aki saját döntésből hozná ezt annak nincs erre lehetősége, kinek tartozunk felelősséggel? Én már 6 ( hat ) évesen eldöntöttem, hogy nem akarok élni, konkrétan emlékszem , hogy életembe első alkalommal sétáltam át vasúti átjáróba és azt éreztem meg kéne várni a vonatot és ott maradni, hogy elüssön. Nekem azóta az a balatoni vasúti átjáró ikonikus hely. Nem lehet azt mondani, hogy 6 évesen depressziós voltam, miért lettem volna? Nem kaptam elég málnaszörpöt? kevés volt a csoki? rossz volt a jégkrém? mi a francot fog fel egy 6 éves ovis az egészből? Nekem nem múlt el azóta napom, hogy ne gondoljak erre, de visszatart az, hogy lehet elrontanám a napját a mozdonyvezetőnek, utasoknak, kallernak, lehet sietne haza aztán egy önző k*csög meg ott terem elcseszetni magát. Akasztás is para, én nem akarom, hogy a szüleim vagy bárki lássa, hogy össze hugyozva/szarva magam lógjak egy fán. Csupán azt szeretném, hogy ne legyek, én álságos módon, de tudom, hogy túl kedves vagyok az élethez én soha nem érvényesítettem saját akaratomat mindent lenyeltem, iskolába vertek, úgy hívtak, hogy zsírosge*i felrúgtak és sáros lábát belém törölte egy retek, annyi volt a bűnöm, hogy siettem órára és elmentem mellette. Nem tudok önző lenni, volt, hogy monda egy osztálytársam, nem hozott enni én odaadtam a kajámat pedig aztán én sem voltam épp tele. Munkahelyen ingyen túlóráztam kétszer annyi feladatot megcsináltam mint a többi mégis én lettem elküldve a pokolba mert első nap meg sem mutatták hova kell rögzíteni az adatokat, és miattam kellett fél percig benn maradni a betanítónak. Annyit tűrtem már, hogy az felfoghatatlan, most pl. nem felvételiztem felsőoktatásba erre a szüleim azzal piszkálnak, hogy egy senki leszek a társadalom szemébe. Érdekes, soha egy kedves szavuk nem volt, ha nekem lett egyes a dolgozatom akkor én voltam az osztály szégyene, ha nekem lett egyedül ötös az senkit nem érdekelt - mondták-. Egyedüliként a vizsgáztató emberek (autós vizsgabiztosok, oktatók ) dicsértek meg, meg persze érettséginél a szülők , de az sem jött őszintén. Barátnő... nekem? én mindezek ellenére emberként tekintek mindenkire a nőket tisztelem és soha az életbe nem beszéltem egyel sem 4 szemközt legtöbbet nővel érettségin beszéltem a tanárnővel :D. Munkám sincs, nem tudok olyat csinálni már ami nem érdekel én segíteni akarok másokon, de félek a vértől ezért nem lettem eü-s önkéntes meg azért nem mert konkrétan semmi pénzem, így meg max. hátráltatnék mindenkit.

Na, csak írtam én is pár sort, hogy lássad, nem Te vagy az egyetlen aki így van, és még 1 órája sem tetted fel a kérdést, máris ketten vagyunk egy alig látogatott topikba egy olyan időszakba ahol kevesen olvassák az oldalt. Neked mentális problémáid vannak mit írtad, rajtad lehet segíteni, rajtam nem mert én így élek a fönn említett korom óta, neked csak egy pozitív hónap kéne és máris nem lenne gondod, röhögnél a kérdéseden. Csak azt kellene tudni mi az ami kedvet adna.