Mit tegyek ha mindentől félek, szorongok és a munkahelyre sem bírok már bemenni stb?

Terápia!

De legalábbis találnod kellene valakit, aki segít túljutni ezen a félelem-szorongás időszakodon.

Én is így vagyok. Depresszió, szorongás, pánikbetegség. Nekem semmi sem segített/segít.

1,5 évet lehúztam munkahelyen (maga volt a pokol), utolsó napon már hánytam az idegtől amikor felmondtam. Igaz, a felmondás kiközösítés miatt történt, de amúgyis megtettem volna előbb-utóbb ezt a lépést.

Eltelt ugyanennyi idő (1,5 év) és azóta nem dolgozok. Képtelen vagyok itthon is alig megmaradni, ha ki kell mozdulni pl. városba olyan rosszullét van rajtam, hogy értelmes cselekedetet nem tudok végrehajtani, nem hogy bármilyen munkát felelősségteljesen végrehajtani.

Pszichiáternél is voltam, aki végül lemondott rólam. Kb. fél életem arról szólt, hogy megoldást találjak, de nem sikerül. Folyamatosan falakba ütközök, megjártam mindent, kipróbáltam rengeteg gyógyszert, alternatív megoldást, de ugyanott toporgok.

Természetesen mondanom sem kell, társadalmilag a munkakerülésem miatt mindenki elítél (majd itt is meglátod a százalékokon).

27/F

26/lány vagyok, nekem elég sok problémám volt, borderline, bipoláris depresszió, anorexia és többféle szorongásos betegség (pánikrohamokkal, elkerülő magatartással). A viselkedésterápia, sématerápia sokat segített, ezt tudom javasolni mindenkinek, akinek hasonló problémái vannak. A terápia skypon is megoldható, én pesti dokival tartottam a kapcsolatot vidékről, még a koronavírus előtti időszakban. Bele kell fektetni az elején pénzt, nekem heti 1 alkalom 10ezer forint volt és majdnem 2 évig jártam terapeutához a problémáimmal. De nem bántam meg, mert ha nem fektetem bele a pénzt és energiát, akkor már valószínűleg öngyilkos lettem volna, vagy valamelyik betegségem szövődményébe halok bele (önbántalmazás, anorexia miatt súlyvesztés stb....) Jelenleg normál súlyt tartok, el merek menni ide-oda, járok egyetemre, külön élek a szüleimtől. A szorongás még mindig megvan, de a helyén tudom kezelni. Terápia nélkül nem menne most mindez, egyedül nem tudtam volna elindulni a gyógyulás útján.

A szorongás az kialakul valamitől, valamilyen mélyen gyökerező rossz tapasztalatból és addig nem is fog elmúlni, amíg ezt fel nem oldod tudatosan. (A gyógyszer sem fogja feloldani.) Tudatosítsd magadban, hogy mitől félsz, hogyan lehetne elkerülni, mennyire reális egyáltalán ez a félelem, mi lehetne egy jobb scenario?

A borderline a szülők nevelési módszerei miatt alakul ki, ezért javasolnám azt is, hogy költözz el mihamarabb. Nekem ez is rengeteget javított az állapotomon. Nem vagyok rosszban a szüleimmel, de így, hogy megvan köztünk a távolság és már látom, hogy milyen kóros nevelési mintákat alkalmaztak (amiktől a költözés segítségével mentesültem), sokkal gyorsabban gyógyulok. Már terápiára sem járok, ami persze nem azt jelenti, hogy nem kell minden nap küzdenem az egészségemért. Leküzdenem a bűntudatot, a félelmeimet, a kiüresedettséget, depressziót. Előbb-utóbb merni kell megmászni a következő lépcsőfokot a szabadság felé és nem hagyni, hogy a szülők és a rossz gondolatok megakadályozzák, korlátozzák a szabadságot és az önmegvalósítást.