Hogyha valaki a zárt osztályra kerül, de fél, és nem mer beszélni senkivel, akkor mit csinálnak vele, hogy keltenek bizalmat benne, hogy bírják szóra?

Volt egy kísérlet ahol egészséges emberek jelentkeztek különböző pszichiátriai intézményekbe azzal hogy hangokat hallanak.

Felvették a legtöbbjüket és elkönyvelték hogy paranoid skizofrének vagy valami hasonló.

Utána a kutya sem törődött velük, csak az ápolóktól megkapták a napi ételt és gyógyszert.

Nagyjából semmit, ha a páciens elutasítja azt hogy beszéljen, őszintén megnyíljon akkor békén szokták kapni. Kap gyógyszereket, az állapotának megfelelően, de erről úgy is meg fogják kérdezni hogy egyáltalán akarja-e. Ha tegyük fel nincs beszámítható állapotban akkor nem fogják megkérdezni.

A lekötözéses módszert használják ma is, de csak indokolt esetben, ha a beteg ön és/vagy közveszélyes lenne, az esetek többségében ez a súlyos skizofrén, deliriumos vagy drog elvonós betegeket érinti. Nekik tényleg muszáj, a tüneteik csökkenthetők gyógyszerekkel, de attól független van olyan hogy ténylegesen le kell kötözni. Manapság erre már szigorú előírások vannak hogy pontosan hogyan, és mennyi időre maximum, tehát fél napig-napig senkit sem hagynak ott.

De velem speciel nem foglalkoztak bent, igaz nem voltam sose súlyos pszichotikus állapotban. Néha azért mondták az ápolók hogy este aludjak, ne nappal (amikor látták hogy dőlök lefelé a székről). De mást nem nagyon szóltak hozzám, ételt, gyógyszereket megkaptam. Próbálták nyitni felém, de mivel rettenetes állapotban voltam inkább békén hagytak.

Később amikor kiengedtek ezt felírták az ambulánslapra és a zárójelentésre, más nem történt.