Ha valakivel egy borzalmas szexuális viszonyom volt, és olyan gondolataim vannak hosszu évek távlatából is, hogy meg akarom ölni, akkor mit csináljak?

Kedves kérdező,

Nekem is vannak most nagy gondok az életemben, ami könnyebbé teszi ezt, az tapasztalatom szerint a fizikai munka, ami erőt vesz igénybe. Pl. kapálás. Közben egyszerűen nem tudsz agyalni. Vagy ha közben is kattogsz, a dühödet a földben ki tudod adni. Ezt viccen kívül mondom. És célja is van, elültetsz egy virágot, locsolod, szebb lesz. Ez lelkileg tölt fel. Próbáld ki.

Nem ér helyette edzésre járni. Az túl öncélú.

Ill. az esetre fókuszálva: mindenki csinál hülyeségeket, amiket utólag megbán. Én is tettem olyat, amire mai fejjel nem vagyok büszke. Hagyd az ezen való kattogást. Rajtad kívül a világon senki nem tudja, nem fontos, lezajlott, elmúlt. Nem változtatott a világ menetén. Senki nem tör pálcát a fejed felett. Te se tedd azt. Engedd el, mint egy lufit a levegőbe, hadd szálljon el. Nem fontos. A ma a fontos, a holnap a fontos. A tegnapot már nem tudod megváltoztatni, a mát, a holnapot igen.

Szeritem biztosan van valamilyen mentális problémád, különben nem éreznél így, plane ilyen intenzíven.

Először arra kellene rájönni, hogy mi a gondod, utána mar tisztábban látnál.

Azért írom, mert van éreztem mar hasonlót, mint te, en borderline vagyok es szorongok is. Ilyenbe en soha nem tudtam volna belemenni, de olyan volt mar, hogy valakivel táncoltam, amit később nem értettem, hogy miért engedtem neki, vagy egy barátomnak, akinek tetszettem, de nekem o csak barat volt, hagytam, hogy megoleljen, vagy egy másik barátom meg akart csókolni, amit nem hagytam, de később ostoroztam magam, hogy miért voltam vele ilyen elnéző es miért nem orditottam le. Ilyenkor nem hagynak nyugodni ezek a kenyszergondolatok, es utálom magam, amiért nem tudtam az adott szituációban helyesen lereagálni a dolgot. Szóval abszolút el tudom képzelni, hogy mit érzel, ezért is mondom, hogy ehhez szakember kell es ki kell deríteni, hogy milyen mentális problémád van.

Szia,

Bocsáss meg magadnak és a másik embernek is, rakd le a terhet a szívedről. Függetlenül, hogy megvagy-e keresztelve vagy sem ha beülsz egy gyóntató székbe egy katolikus paphoz beszélni az biztos segít levenni a terhet...

Ez lehet nagyon furának tűnik ez a válasz, de majd érzed a hívást ott belül, csak ne állj ellene neki..

Elsőre az is elég ha kéred Istentől a segítséget.. de majd érzed a lelkedben.. egy fajta űrt, amit ki kell tölteni szeretettel..

Isten áldjon. Szép áldott napot!

Kedves Kérdező!

Szeretném tudatni veled, hogy nem vagy egyedül. 26 éves nő vagyok. 18 évesen volt egy kapcsolatom. Hasonló volt a pasas, mint amit te leírtál. Én nem akartam, de ő erőszakoskodott, öngyilkossággal fenyegetőzött. Volt, hogy nekivágott a falnak, a kést az arcomba tolta és azzal fenyegetett, hogy ne hagyjam el. Innentől kezdve még egy évig nem tudtam kilépni a kapcsolatból, így kellett együtt lennem vele, társaságba, esküvőkre, összejövetelekre járni, mindenkinek megjátszani, hogy minden rendben, egy olyan férfival, akitől undorodtam és le kellett vele feküdnöm többször is. Azt tudni kell, hogy ez a mi hibánk is. Az erőszak viszont, legyen az verbális vagy nem, az akkoris erőszak és pont. Szerintem nagyon sok nő átél ilyet, csak kevesen beszélnek róla, nem mindig tudódik ki. Nagyon nehéz volt kilépni ebből a kapcsolatból, de végülis fel tudtam dolgozni. Egyrészt mert megértettem, hogy ami történik az életemben és amilyen embereket beengedek, az valahol az én döntésem is volt. És a tapasztalatokból pedig erőt és bölcsességet merítek. Most erős nőnek érzem magam. Megbocsátottam ennek az embernek. Valóban le kell foglalni magad valamivel, ahogy korábban is említette egy válaszoló. Keress egy hobbit. Lehet akár valamilyen harcművészet, ha neked az esik jól. De ha hagyod felülkerekedni a gyűlöletet, bosszúvágyat, teljesen elborul az elméd, az neked miért lesz jó? Attól boldog leszel? Megölsz egy embert, utána mi lesz? Jobb lesz? Biztos, hogy nem. Egyébként meg soha egy ember életet senkinek nincs joga elvenni.