Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mások is ennyire a körülötte...

Mások is ennyire a körülötte levők reakciója alapján reagál?

Figyelt kérdés

Azt figyeltem meg magamon, ha ebmerek között vagyok, akármi történik, mindig a hozzám fizikailag/lelkileg legközelebb ember arcát keresem. Nem tudok anélkül egyszerűen reagálni.

Ez ilyen normális, emberi ösztön?

Régebben nagyon érzelgős voltam, könnyen kifejeztem érzelmeim. Aztán emiatt bántottak, ezért visszafogtam magam. Keménynek akartam tűnni. Megpróbáltam megfeleni fűnek bokornak, úgy reagálni mint a többiek.

Mindenkinek figyelem minden léptét, szavát, meg még a körülöttünk levő emberekét is, ami (mivel nem vagyok terminátor) eléggé megterhelő.

Amikor erre rájöttem, belegondoltam milyen ilyesztő lehetett, ezért ezt megpróbáltam abbahagyni. De lehetetlen.

Csak pár barátommal tudok ellazítani, eldobni ezt a szorongást(?)

Ez normális?



2020. júl. 19. 23:33
A kérdező szavazást indított:
Normális
Nem normális
Kis mértékben igen, de nállad már nem
Én is ezzel küzdök
15 szavazat
 1/8 anonim ***** válasza:
100%

Nem hiszem,hogy normális. Én is ezt csinálom,de én autista vagyok. Sokszor van ez,hogy más embereket másolok,nehogy az én reakcióm ne legyen odaillő,vagy felhívjam magamra a figyelmet .

Bocs hogy ezt mondom,de valami gond nálad is biztos van ,mert a normális emberek maguktól reagálnak

2020. júl. 20. 00:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az onertekeleseddel van baj, azon pedig lehet javitani :)
2020. júl. 20. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:

1

Nem hinném, hogy autizmus lenne a ludas. Könnyen felismerem az érzelmeket.

Tudok reagálni, de mindig attól félek, mások emiatt megbámúlnak pl felborítok, eltörök valamit, lehet bunkóság nevetni

2020. júl. 20. 16:15
 4/8 anonim ***** válasza:
Szerintem te nem mersz önmagad lenni. Ezen lehet fejleszteni. Kevés az önbizalmad? Önértékelésed milyen? Velem is volt hasonló régebben, de akkor az “olyan” emberek váltottak ki belőlem. Mióta normális baráti társaságom van, nem fordult ilyen elő.
2020. júl. 20. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:

A szerepléssel sosem volt gondom, sokszor nyertem már meg szavalóversenyeket. Az utóbbi versemmel (különbéke) pedig lesokkoltam a zsűrit. Én meg kiélhettem szenvedélyességemet,

szinte a kezemben voltak az emberek. Nem féltem, mit gondolnak. Egy olyan pozitív megerősítést kaptam, amit még soha. De amint leléptem a szinpadról, elmúlt a varázs. Visszatértek a gátlásaim. Más emberként vettem át az oklevelet, mint aki elnyerte. Fájt, hogy vissza kellett dobnom a leplet a személységemre. Mert féltem megmutatni önmagamat az embereknek. A világ túlságosan dúrva ahhoz, hogy kívűl viseljem a szívemet. Vannak így mások is?

A problémám ez lenne?

A "reakció utánzás" egy tudat alatt felvett védőmechanizmus, csak arra voltam kíváncsi, hogy ez egyedi, vagy átlagos emberi ösztön.

2020. júl. 20. 22:49
 6/8 anonim ***** válasza:
Kezdődő szociális fóbia
2020. júl. 21. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Esetleg megfelelési kényszer, önbizalom hiány,
2020. júl. 21. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
A megfelelési kényszerrel megfogtál... valószínűleg az lehet
2020. júl. 21. 15:58

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!