Ez "csak" depresszió, vagy más is?

A depresszió tüneti leírása nagyrészt illik rám. Bőven 10 éve vagyok ebben az állapotban, gyakorlatilag képtelen vagyok már pozitív gondolatokra.

Emellett mivel szinte soha nem volt párkapcsolatom, elképzelni sem tudom, hogyan közeledjek egy kiszemelthez.

Szexuális életem kb kimerült annyiban, hogy úgy 12 éve volt egy barátnőm, akivel volt jópár szex, ezen kívül 2 egyéjszakás kalandnak sem mondható dolog, ami mind a kettő pár perc után megszakadt, mert nem igazán tudtam már akkor sem, hogy hogyan kell közeledni másokhoz. Konkrétan már az aktus közepén voltunk de én még ott is bénáztam és kimenekültem a szituból... Azt mondanom sem kell, hogy a stresszelés miatt nyilván merevedési gondjaim is voltak minden lány esetében.

Ezenkívül már pornó függő is vagyok.

Önbizalom nincs. Nem alacsony, vagy kevés, hanem nem létezik. Ha tükörbe nézek csak egy utolsó féreg néz vissza rám.

Nem tudok beszélgetni értelmesen másokkal, mert nincs hobbim, nem érdekel igazán semmi, ezért nem értek semmihez, így nincs miről beszélgetni.

Az emberek szemében leggyakrabban az unalmas és az energia vámpír között vagyok behatárolva.

Örök negatív vagyok.

Az elmúlt 2-3 évben bármilyen kitartást igénylő feladatban elbukom, semmihez sincs türelmem, feladom percek alatt, olyan dolgokat is, amit tudom, hogy mások évekig gyakorolnak. Épp ezért képtelen vagyok bármit is pl tanulni.

Egyre kevésbé vannak érzelmeim, szerelmet évek óta senki iránt sem éreztem, de a legközelebbi családtagjaim sem nagyon érdekelnek már. Elég messze élek a testvéreimtől és édesanyámtól is, apám az nem nagyon érdeklődött irántam az elmúlt 20 évben, gondolom ez is közre játszik a frankó lelki állapotomban.

Gyakran vagyok ideges, pillanatok alatt óriási dühöt érzek magamban ha csak egy pillanatra is eszembe jut, hogy milyen szerencsétlen (értsd: nyomorult) vagyok.

Gyakran bántom magam fizikailag is. Ütöm a fejem, combom ököllel, vagy néha tárgyakkal is, ami épp a kezembe kerül. Mint egy totál idióta, olyan vagyok.

Motiválatlan vagyok, el se tudom képzelni mi lesz velem 10 év múlva vagy akár később. Egyedül halok meg valószínűleg, de nem tudom hol és hogyan élek majd. Nincsenek terveim, mert ahogy írtam már, semmi sem érdekel.

Szóval így kb ez vagyok én. Így leírás alapján csak simán depressziós vagyok, vagy azért van ebben több is?

Ha esetleg elolvastad ezt a hosszú szöveget és esetleges hasznosan válaszolsz is, azt előre is köszönöm! (31/F)