Szocialis fobiával,pánikbetegséggel,depresszióval,szorongással küzdök hosszú évek óta. Pszichoterápiára,meg hasonlókra, jelenleg nem fogok tudni menni,mivel nem nagyon drágák,erre nincs pénzem. Milyen más opció lehet? "Dilibogyók"? Kinek mi használt?

Ez sajnos olyasmi, ami nem múlik el magától, de gyógyszertől sem. A gyógyszerek csak a tüneteket csillapítják. Előfordulhat, hogy akár teljesen meg is szűnnek a tünetek, de csak a tünetek. A társadalombiztosítás támogatja a pszichiátriai alapellátást, ami magába foglalja, hogy egy államilag támogatott intézményben az ideggondozóban az orvos(pszichiáter) foglalkozik veled, és felír gyógyszereket. A frontin gyakorlatilag xanax más néven, és senkit se hallottam, akinek használt volna, pedig elsőre a háziorvos, és sok pszichiáter is azt írja fel. Pánikbetegségnél a tüneteket még súlyosbíthatja is.

Próbálj a háziorvosodtól beutalót kérni egy "sztk-s" pszichiátriai rendelésre. Ott meg tudod beszélni az orvossal, hogy milyen panaszaid vannak, és a kipróbált gyógyszerekből melyiket érzed hatásosnak. Vannak akik 30 éve szednek antidepresszánsokat, és teljes életet élnek. Ha ez kell, hogy ne szenvedj, akkor szerintem jobb a bogyó, mint a pánikrohamok, és az öngyilkos hangulat. Ne érezd magad stigmatizálva, ezek nem elmezavarnak számítanak, hanem személyiségzavarnak. Nem vagy bolond, vagy hasonló, ha hozzájutsz a megfelelő gyógyszerhez, és nincsenek tüneteid, teljes értékű emberként funkcionálsz. (Az elmezavaros emberek nem)

Minimum egy nyugtatóra, és egy antidepresszánsra lenne szükséged. A rivotril, és paroxát(vagy rexatin, paroxetin, stb) kombinációt szokták erre a tünetegyüttesre felírni, és az általában hatékony. Ha nem szeded a megfelelő gyógyszereket, és csak szenvedsz, az valóban nem élet. Ha a megfelelő gyógyszerekhez hozzájutsz, teljes értékű életet élhetsz. Általában maximum pár év alatt minimumra csökkenthető a gyógyszeradag is, nem tablettákkal fogsz jóllakni a hátralévő életedben.

Nem feltétlen életed végéig. Ha az életedben beáll egy változás, például egy stabil, jó munkakörnyezettel rendelkező állást szerzel, vagy olyan kapcsolatod lesz valakivel, amiben tartósan biztonságban érzed magad, a pszichés állapotod is kiegyensúlyozódik, és akár teljesen tünetmentessé is válhatsz. Ilyen esetben egy lelkiismeretes pszichiáter szorgalmazza a gyógyszerek elhagyását. A nyugtatót amúgy is igyekszik lerakatni veled, amint úgy látja, hogy a szorongás, fóbiák, és pániktünetek már egy jó ideje nem jelentkeztek. Amíg tüneteid vannak, addig is megpróbál majd rávenni, hogy egy tb-támogatott pszichológussal is folytass terápiát. Ez "ingyenes" mint a pszichiáter, mert a tb-d támogatja. Segíthet, hogy minél gyorsabban javuljon az állapotod, és a gyógyszerszedés ideje annyival is rövidebb legyen.

Az alkohol egyértelműen off. A nyugtató, és az antidepresszáns is tud kellemetlen mellékhatásokat produkálni alkohollal, amiből nem feltétlen a hallucinációk a legrosszabbak, hanem pl a máj, és a vese roncsolódása. Depressziós, pánikepizódos, szorongásos betegség mellett amúgy is nagyon erősen ellenjavallott az alkoholfogyasztás, mert nagy mértékben fokozza a tünetek gyakoriságát, erősségét, és még új tüneteket is előhozhat.

Az antidepresszáns, és a nyugtató is sok mellékhatással jár, éppen ezért nem egyből állítanak rá az ilyesmire, hanem fokozatosan. Gyógyszertől függően akár több mint egy hónapig is eltarthat, mire a teljes adagot kezded szedni. 1-2 hetes lépcsőkben duplázod meg az adagot, míg el nem éred a felírt mennyiséget. Kezded pl negyeddel, majd fél, háromnegyed, és végül az egész adag. Közben érdemes kommunikálni a pszichiáterrel is, mert lehet hogy az adott gyógyszer neked nem jó, és olyankor másikat kell keresni. Csak példaként mondom: kísérletként felírtak velaxint, egy újabb típusú gyógyszert, de olyan szinten felszökött tőle a vérnyomásom, hogy a fél szemen sem jutottam túl, nemhogy a teljes adagig. Általában nem ennyire rosszak a mellékhatások, nem kell aggódni. Amikor elkezded, akkor általában pár napig kicsit rosszabb az egyensúlyod, változik az étvágyad, meg az alaphangulatod. Csak akkor kell a pszichiátert megkeresni-inkább telefonon ilyen helyzetben- ha valami súlyos, vagy veszélyes mellékhatás jelentkezik. De ez elég ritka. Az antibiotikumok, szívgyógyszerek, és hasonlók mellékhatásai rosszabbak, és gyakoribbak.