Félek elmenni dolgozni, hogy küzdjem le magamtól?

Sziasztok.

Előre is bocsánat, de hosszú lesz.

Rólam annyit kell tudni, hogy eléggé csendes és szűkkszavú vagyok. Egészen óvoda óta szekáltak. Általánosban is végig piszkáltak a fiúk a járásom miatt, mert akkor kicsit sánítottam és folyton zombinak hívtak, ekkor nem értettem de később igen. Lányok közül senkit nem hívhattam igaz barátomnak, mert hiába akartam egyik lánynak segíteni mikor eltűnt a fülbevalója, a többi csaj lerázott azzal, hogy így is elegen vagyunk de én erre kicsit bepipultam és közöltem "folyton kihagytok mindenből". És sok mindenből tényleg kihagytak, erre végül beleegyeztek, hogy segítesek. Csatlakkozni akartam 2 lányhoz akik újak voltak és akkor nem tudtam nagyon, hogy ők már egy "klikket" alkotnak, erőteljes hangon szóltak, hogy ne kövess minket állandóan. Ez eléggé letaglózott mikor csak barátkoni akartam. Végül a klikk egyik fele elment és a másik lánnyal jóban voltam de a többi lány mintha elakarta volna csábítani tőlem. És így is lett sajnos. Fiúk is néha valamiért teljes undorral néztek rám főleg táncórán. Ezután jöttek a szakközép éveim ahol 2 iskolában nem bírtam megmaradni. Kezdetben barátkozni akartam volna egy lánnyal aki valamiért egyik napról a másikra tiszta ellentétesen viselkedett velem és megutáltatott az egész osztállyal majdnem. Hátam mögött elhordott mindennek és mikor rájött,hogy hallottam mindenkivel tanácskozott, hogy mitévő legyen erre mikor hozám jött azzal valami bocsánat kérést akart nyögni de nem érdekelt. Később mindenbe beleszólt, hangosan közölte,hogy nem akarok mellé ülni, kicsit megizzadtam és mindneki menekült előlem zinte, metró tóloldaláról átkiabál mikor 2 lány magához hívott, hogy "na mi van már hozzájuk vágódsz" vagy ilyesmit...És ezt a full metró hallatára. Másik iskolában emiatt lett ilyen félelmem, hogy mintha mindenki ellenem lenne de semmi ilyen nem votl csak bepánikoltam. Tesin hallotam 2 lányt nevetni erre azt hittem,hogy rajtam nevetnek de nem. Innen eljöttem és végre találtam egy rendes szaksulit ahol a végére kevesen maradtunk és végre fellélegzhettem. Ki is bírtam 3 évet és meglett a szakmám egéswz jó eredményekkel. Utána nem sok történt. Próbáltam keresni munkákat, de semmi sajnos. Majd próbáltam egy sulit érettségi miatt, de nem ment a végén. Ne írjnátok hogy próbéljam meg újra, mert nem menne sehogy sem sajnos főleg a matek. Érettségi nélkül is megvagyok valahogy. Ez 2 év volt, itt voltak csesztetések de próbáltam kibírni. Itt tettem szert egy igaz barátra aki most is velem van. Hónapok teltek el a suli óta és próbáltam már munkákat de mindig megfutamodok és félek. Félelem uralkodik el rajtam. Volt, hogy el se indultam az interjúra csak elindultam valahova busszal azt vissza. Sokat lógtam is emiatt, amiből egyszer rendőrségi ügy lett, de semmi komolyabb csak fogyelmeztetés és fejmosás. Jelenleg 12 hónapja keresek munkát de senki nem hív, pedig vagy 100 helyre adtam önéletrajzot de semmi. Talán a héten lesz egy munka amiről nem sokat tudok de kéne már a pénz. Meg folyton fóbiám van hogy büdös vagyok e de mindig megkérdezek valakit aki velem van és at mondják nem. Mi tévő legyek? hogyan vegyek bátorságot? Családommal lakom, szóval meglepően jó nevelésem volt csak visszahúzódó vagyok amit minden tanár észrevett aki tanított eddig sajnos. Partnerrel meg végképp nem tudom elképzelni magam, nem akaork függeni mástól majd szakítás, testi kontakt stb. Ennyire szerencsétlen vagyok. Köszönöm ha valaki végigolvasta, mert muszáj volt kiöntenem valahova a bánatom. 18 már rég elmúltam és lány vagyok. Trollok légyszíves ne itt unatkozzatok, mert tényleg sokat szenvedtem és nem hiányzik a trollkodás. bocs a hibákért.