Ez depresszió lehet vagy mik a tünetei?

Kedvesem! Elsősorban azt szögezzük le hogy az anyaság nem csak a gyermek 18. életévéig tart. Az édesanyjuk leszel örökre. Így ugyanolyan fájdalmas lenne nekik az anyukájuk elvesztése.

Tessék felkeresni pszicológust, ha komolyabb kezelésre van szükséged akkor ő majd továbbküld. Mindent el fog mondani neked, de minél hamarabb keress fel egyet.

Kérdező, én is mocskosul szenvedek. Már óvodás koromban is utáltam élni, csak éppenséggel nem voltam tudatában annak, hogy létezik a halál is.

Évekig agyaltam, hogy miért NE tegyem meg, de sosem találtam egyetlen érvet sem, így már kettő öngyilkossági kísérletem volt.

A válaszolóknak üzenem:

A gyógyszer SZART sem ér!

Sem a pszichológus, vagy a pszichiáter nem tud mit kezdeni azzal, ami eleve el van bszva.

Azt tanácsolom Neked, hogy várj. Próbálj röhögni minden szaron, szexelj, és igyekezz kicsit önzőbb lenni. Talán jobb lesz a kedved egy kis idő múlva.

Nekem nem lett jobb. Neked még lehet. Nem vagyunk egyformák. Ha gondolod, írj privátot, de nem kötelező. Ahogy érzed.

Az öngyilkosság gondolata és tette általában depresszióra utal, hiszen lelkileg egészséges ember nem akar ártani saját magának és nem akar szembemenni a természetes életösztönével. Ez alól csak a hirtelen felindulásból elkövetett és valószínűleg véletlen sikerült öngyilkosság a kivétel.

A depressziónak vannak szintjei, fokozatai, enyhétől a közepesen keresztül a súlyosig és ez akár folyamatosan változhat is.

Ha neked ez már kisgyerek korod óta a gondolataid között van, az egyrészt egy borzasztóan szomorú dolog, hiszen ahogy az előző válaszoló is írta, egy gyereknek normális esetben nem is szabadna tudnia, hogy mi az, hogy öngyilkosság. Nekem és minden egészséges lelkű embertársamnak borzasztóan fájdalmas ezt olvasni, amit írtál, hiszen egy annyira szomorú gyermeket elképzelni, aki annyira rosszul érzi magát a saját bőrében, hogy inkább megszabadulna az életétől, ez rettenetesen szörnyű kép és biztosan nagyon nehéz gyerekkorod volt, amit én nagyon sajnálok, ám örülhetsz neki, hiszen már elmúlt.

Felnőttél és eljöttél a szüleid házából és saját családot alapítottál. Azt írod, hogy a gyerekeiddel teljes embernek érzed magad. Persze, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de tényleg mindig az anyukájuk leszel, az egyetlen édesanyjuk.

Másrészt muszáj megtanulnod megtalálnod a boldogságot a mindennapokban, hiszen a te szüleid nem tanítottak meg téged az élet nehézségeivel küzdeni, ám a te gyerekeidnek meg te vagy a példaképe és az egyetlen anyukájuk. Boldogabb lennél, ha a gyermekeid ne adj Isten még 18 éves koruk előtt hozzád hasonlóan szintén öngyilkosságon törnék a fejüket, netán meg is tennék?

Erre még csak gondolni is borzasztó, ugye?

Minden emberi lény (de állati, sőt, növényi is) ártatlanul születik erre a világra, szeretetre és elfogadásra éhesen: szeretetet kapni és adni. Minden, ami a szeretet ellentéte, rombolja minden élőlény lelkét.

A WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet készített egyszer egy rajzfilmet egy érdekes gondolatról, amely szerint a depresszió olyan, mint egy fekete kutya. Így tán tényleg könyebben megérthető, hogy kezelhető, nevelhető, pont úgy, mint egy kutya. Szinte mindenkinek van egyébként, néha kicsit, néha jobban, ahogy kutyák közül is vannak kistestű aranyos nevelhetőek és hatalmas agresszív állatok, amelyek képesek elvenni egy ember életet. Ez a videó youtube-on elérhető magyar fordítással is, és készült egy második filmecske is arról, hogy hogyan lehet "kutyatulajdonosként" élni, vagy olyannal, aki a depressziós.

Én nem vagyok pszichológus, sem pszichiáter, ám tanultam pszichológiát és magam is foglalkoztam egy időben sokat az öngyilkosság gondolatával. Voltam pszichológusnál is terápián három évig, gyógyszert sosem vettem be, nagyon sokat tanultam magamról és ami a legfontosabb, hogy elköteleződtem az élet iránt, azaz megegyeztem a pszichológusommal is, barátaimmal is, de főleg és mindenek felett saját magammal, hogy soha nem bántanám saját magamat és nagyon sok éve eszembe sem jutott már ez az egész téma, de sosem felejtem, milyen mélyről érkeztem és milyen sokáig voltam mély sötétségben. Megtanultam örülni azoknak a dolgoknak, amelyek boldoggá tesznek, méghozzá sokkal jobban örülni, mint amennyire elszomorít az, amikor nem jó nekem. Ezt neked is tudom tanácsolni: írj listát azokról a dolgokról, gondolatokról, tárgyakról, eseményekről, amelyek boldoggá tesznek téged, és amikor rosszul érzed magad, csak vedd elő ezt a listát, és máris jobban fogod érezni magad! Ettől függetlenül keress fel szakembert, komolyan! Ha a háziorvosodhoz azzal fordulsz, amit itt leírtál, neki kötelessége téged beutalni lelki tanácsadásra, hiszen az ő lelkén száradna, ha veled történne valami!

A tanulás a kulcs, olvass, művelődj, kommunikálj és kérj segítséget komolyan! Az az érzés, hogy egyedül vagy, nagyon súlyos tud lenni, ám ez csak egy érzés és sosem vagy egyedül!

Minden érzésnek megvan a létjogosultsága, a rossz érzéseknek is, ám sorsdöntő fontosságú felismerni azt, hogy az az érzés csak egy érzés, nem valóság. Gondolok itt arra, amit azzal a példával lehet a legjobban illusztrálni, hogy egy frissen szült kismama pár hónap után, pár hónapos kialvatlanság után, amikor újra felsír a kisbabája századszor is, tök normális, hogy felmerül az anyukában, hogy inkább megölné a gyerekét, mert olyan kialvatlan az anyuka. Ez normális érzés, gondolat. Meg is ölni azt a csecsemőt viszont már nem normális dolog, ugye. Ahogy az öngyilkosság gondolata sem normális, de a normális is ítélkező szó, ugye, én viszont nem téged ítéllek el, hanem rámutatnék neked arra, hogy attól, hogy felmerül benned egy gondolat, egy érzés, az nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned.

A gyermekeidnek szükségük van rád 18 éves koruk után is, ugye, ahogy korábban is írta valaki és ezt sem azért írom, hogy a gyerekeidtől várd el, hogy megoldják a te lelki problémádat, hiszen neked kéne az ő problémáikat megoldanod, anyaként. Viszont szeretetet tőlük is kaphatsz és ide is írhatsz, ígérem, hogy elolvasom majd és válaszolok és tán más is ír használható választ.

Keress fel szakmai segítséget, pszichológust vagy pszichiátert, mert szó szerint az életed múlik rajta! Tudd, hogy lelki szakemberek között is nagyon sokféle iskola, stílus létezik, ahogy gyógyszerek között is biztosan több is van, azaz ha egy szakember vagy egy gyógyszer nem jött be, másik tán tud segíteni, ne az egész szakmát dobd ki az ablakon!

Én nem vagyok gyógyszer párti, de tudok olyanokról is, akiken segített. Sokféle gyógyszer létezik persze, az is lehet, hogy az egyik nem használ, a másik meg igen.

Én a természetes módszerek pártján állok: beszélgess pszichológussal, aki nem ítél el téged, nem hibáztat semmiért, nem kritizál semmiért és meghallgat téged!

Én abban is mélyen hiszek amúgy, hogy a táplálkozás és az életmód nagyban befolyásolja a lelki folyamatokat, értem ez alatt azt, hogy amióta nem fogyasztok egyáltalán semennyi cukrot és glutént (tejtermékeket sem, de nem tudom, hogy van-e összefüggés...), cserébe figyelek arra, hogy mindig kialudjam magam és mozogjak, sportoljak, friss levegőn, napsütésben legyek, igyak napi bő két liter folyadékot kávé, tea, alkohol nélkül, megismertem a jógát és a meditálást, azóta nem éltem meg olyan sötét mélységet, ami az öngyilkosság gondolatáig taszított volna, és szerintem egyenes összefüggés van aközött, hogy mit eszünk, iszunk, mennyit alszunk és mozgunk és aközött, hogy hogy látjuk a világot, és én is imádok enni, csak nem mindegy, hogy mit! Egészséges és mentes dolgokból jöhet a mértéktelenség ;) , mert az már sosem mértéktelen, ott mindig eljön az elég.

Az egész életmód változásom amúgy a cukormenteséggel kezdődött, vki azt mondta, hogy a cukor drog, mert függőséget okoz, és aki nem hiszi, próbálja ki, ahogy én is kipróbáltam: 21 nap cukor nélkül, és utána nem is fogod kívánni! Nem hittem el, kipróbáltam, és igaz: nálam jobban senki sem imádta jobban a világon az édességeket, főleg csokit, és 21 nap megvonás után tényleg nem is kívántam! Én lepődtem meg a,legjobban magamon! Mondjuk aztán rájöttem, hogy a csokiban a kakaó is függőséget okoz szinte, az meg nem is édes, ugye, szóval csak forró vízzel készült cukrozatlan kakaót iszom :D és imádom! :D

Na, ez jó hosszú lett, bocsi, remélem, elküldődik egyáltalán, és a lényeg: keress fel lelki szakembert!