Hogy ne kínozzam magam azzal, hogy “mi lett volna ha”, ha kényszeresen tökéletességmanias es szorongó vagyok?

Elegem van ebből az erzesbol, folyton ilyesmi jár a fejemben.

Volt, hogy a depressziom es a donteskeptelensegem miatt kihagytam egy utat, ahol olyan emberek voltak, akik talán nagyban segíthettek volna kapcsolatépítés terén. Es el sem hiszem, hogy hogy hagyhattam ki. Akkor nem éreztem annyira fontosnak, plusz a depresszió miatt sokszor vagyok nagyon gyenge, ezért addig halasztottam a dolgot, amíg mar nem tudtam menni. Sok mindennel vagyok így, néha egy perc is elég, hogy teljesen megváltozzon az életed es képtelen vagyok azzal a tudattal élni, hogy épp mikor szalasztok el egy lehetőséget a rossz döntéseim, a személyiségzavarom es a szorongásom miatt.