Lehet ennek köze ahhoz,hogy depresszióra vagyok hajlamos?

5-6 éve annak,hogy kórházba kerültem depressziós tünetekkel. Akkor a fülembe jutott véletlenül az az információ,hogy én anyukámnak nem is a második gyermeke vagyok hanem a harmadik gyereke ugyanis a születésem előtt elvetélt. Erről mindaddig nem esett szó mielőtt én kórházba kerültem tehát nem tudtam róla. Azóta nagyon ritkán téma nálunk látom édesanyámon,hogy nem szeretne beszélni róla ezért nem is hozom fel.Tudni kell a szüleimről,hogy nagyon féltenek a depressziós hajlamaim miatt illetve a baba elvesztése miatt is szerintem túl féltenek. Nem is ez a lényeg hanem amióta megtudtam elkezdtem egy önutálba bele esni mert úgy érzem neki kéne élnie még akkor is,hogyha nem volt eléggé életképes és nem nekem. Nagyon emésztem magamat miatta és nem tudom sehogy se túl tenni magam azon,hogy ne magamat okoljam tudom,hogy nem én vagyok a hibás de valahogy nem tudom magamba ezt lezárni. Anyummal nem merek erről beszélni. Lehet ez is az oka,hogy én depresszióra vagyok hajlamos? Hogyan fogadjam el,hogy én élek és nem ő?Ha ő lenne én most nem lennék..