Mik lehetnek az okai annak, amikor valaki hangokat hall?

Én átérzem. Képességeim alapján tudnék jobb munkát találni, ha jobban vagyok ez össze is jön. Majd fél évente elbukok mindent, mert kb addig bírom kontrollálni valamilyen szinten a hangulatingadozásomat. Persze minden nap küzdve a dühkitörésekkel, szorongással, feszültséggel... igen tudom mindenki küzd ilyen érzelmekkel, csak a borderline személyiségzavaros emberek sokszoros szinten. Gyógyszer meg nincs rá, vagy minimális hatása van. Percenként tud váltakozni az alaphangulatom, és az ahogy magamra vagy a világra tekintek. Ennek nyilván döntésekben, reakciókban következménye van. A páromat is képes vagyok gyűlölni egyik pillanatról a másikra. Utána meg jön a bűntudat, a depresszió, hogy inkább semmibe sem fogsz bele, mert ilyen állapotban kudarcra van ítélve.

Jobb olyan szinten pszichotikusnak lenni, hogy ne fogd fel tetteid következményét. Vagy jobb az, hogy az emberek tudják, hogy őrült vagy és az elvárásokat ehhez mérten kapod.

De szomorú ez basszus..

Én pánikbeteg vagyok. Az érzelmeim olyan szinten eltudnak rajtam uralkodni hogy segítségért könyörgök de senki sem tud segíteni. És a legborzasztóbb érzés a világon a félelem. Ha nem pánikolok akkor szorongok és olyan szinten hogy az ételt is azért tuszkolom valamennyire hogy ne haljak éhen.. Rettegek a következő rohamtól mert eluralkodik rajtam. Mintha nem én lennék. És ez nemis én vagyok mert ez az iszonyú félelem nem tartozik hozzám. Nincs semmi okom rá. Aztán a testem reagál rá. És átélem a poklok poklát. Rohamokat a hiperventillációtól. A szívem majd kiszakad. Remegek. Fázok. Szenvedek. Ilyen lehet meghalni. A halált megelőző állapot. Vagy az csendes és nyugodt mint amikor elájulok.