Miért vagyok ilyen??

Annyi a lényeg, hogyha mondjuk el kezdek beszélgetni egy lánnyal, pár nap után folyton ideges vagyok, hogy mikor ír vissza, meg hogy most miért nem ír vissza meg ilyenek. És egyszerűen én próbálnám ezt legyőzni, mert tényleg úgy nem érdekelne, de ezen kattogok, hogy hátha már nem akar beszélni vagy hátha van valami, egyszerűen mindent beképzelek. És (nem nagyképűségből), de elég helyes és izmos is vagyok, versenyszerűen is testépítek, szóval az önbizalmammal sem kéne hogy gond legyen. Rámegy a gyomromra, hányingerem van és sokszor tényleg a sírás kerülget, hogy nem jön össze nekem KOMOLY kapcsolat. Elegem van az ilyen összejárkálásokból, lehet szeretethiányos vagyok vagy már kaptam szart, de senki sem nézi ki belőlem, hogy én ilyen vagyok, sokan azt hiszik, hogy milyen nagyképű vagyok, pedig egyáltalán nem vagyok egoista. 16 évesen is ugyanilyen voltam, amikor sehol nem néztem ki se testre, se pedig arcra, ahogy most és most ugyanilyen vagyok, nem tudom miért. Családban anyum testvére is azért lett öngyilkos, mert a barátnője megcsalta. Örökölhettem is? Vagy csak a rossz emlékek? Nem tudom, de már elegem van..