Hogyan tehetném helyre ezt a hatalmas ellentmondást magammal kapcsolatban?

Nagyon szeretném azt hinni, hogy egy értelmes intelligens embert vagyok, jól el lehet velem beszélgetni, sok témában tájékozott vagyok, sok területe érdekel a világnak, nagyon szeretek tájékozódni, sokszor olyan dolgokról is ami talán az életem szempontjából jelentéktelen. Ezer felé van mindig a gondolatom, mindenféle témában.

Viszont az iskolapadban soha nem sikerült igazán érvényesülnöm, egész délutánokat kellett a könyvek felett görnyedjek azért hogy egy 3-as 4-es jegyet kiszenvedjek, amit mások simán kiráztak abból amit az órán megjegyeztek. Aztán középiskolában már csak lázadásból is tojtam az egészre, mondván lehet hogy egyest kapok, de legalább nem ér igazságtalanság, hogy gyengébb érdemjegyet kapok, mint amennyi energiát bele fektettem a tanulásban. Ezek után normálisan szakmát sem tudtam kitanulni, pedig négy különböző szakmával is próbálkoztam, de egyiket sem tudtam elsajátítani normálisan.

Mikor látom hallom az út szélél dolgozó segédmunkás kubikusokat, hogy mennyire egy durva, közönséges népség, akkor az a benyomásom hogy mennyire távol állnak tőle ezek az emberek, még is ott motoszkál bennem, hogy jön még kutyára dér, lehet még egyszer én is ott kötök ki, ha végképp nem lesz más, hiába az érettségim, önmagában szinte semmit nem ér, értelmes szakmát pedig képtelen voltam elsajátítani.