Mi a különbség az állandó önsajnálat, és a depresszió között?

A depresszió az egy energiaszegény, beforduló, "üres" belső állapot. Idő kell mire kialakul, és nehéz belőle kijönni hiszen a depressziós azt érzi egyedül van.

Az önsajnálat meg egyféle hozzáállás az élethez/a világhoz. A problémák megoldása helyett - az ember inkább kifogásokat keres, és más dolgokat hibáztat..

Óriási különbség van! A depresszió "hivatalosan" egy pszichiátriai kórkép (hangulatzavar), amelyet szakember tud diagnosztizálni, és ahogy az első hozzászóló is írta, sokszor biológiai háttere van. Pszichoterápiásan, +/- gyógyszeresen lehet kezelni. A köznyelv sajnos eléggé átvette a fogalmat, így megértem, hogy a hétköznapokban gyakran összemosódik a kettő. Egy depresszióval diagnosztizált embernek nem az a "célja", hogy a prezentált tünetei alapján megsajnálják, önmagát sem sajnálja feltétlenül... egyszerűen beszűkül, érzelmi szinten egy nagyon negatív, mély állapotba kerül.

Egyébként valamilyen szinten az "önsajnálat" sem feltétlenül egy szörnyű bűn, és nem lesz borzasztó tőle egy ember. Nyilván nem előremutató az életben, ha valaki a múlt sérelmein rágódik egyfolytában, vagy a körülményeket hibáztatja, ezért érdemes más megküzdési módszereket keresni. Az már egy másik kérdés, ha tudatosan kihasználja ezzel a másikat...