HOCD, kényszerbeteg vagyok!?

Szia! Én 26 éves fiú vagyok, kb 20-21 éves koromig soha nem volt ilyen gondolatom. Olyan érzés mintha nem is tőlem származnának ezek a gondolatok, nem tudom más hogy van vele. Szerintem akinek van valami mentális problémája vagy hajlamos az OCD-kre annál alakulhat ki. Kiskoromban mindig rágtam a körmön vagy ellenőrizgetni szoktam suliból haza fele a hátizsákom cipzárját vagy egyéb dolgokat. Enyhébb OCD-jeim voltak. Viszont ez olyan erős, hogy sokszor nem tudtam tőle társaságba menni, amikor felerősödik, akkor családomon kívül nem tudok emberekkel beszélni. Vannak módszerek, amikkel ideiglenesen meg tudom oldani, de végleg még nem sikerült.

Amúgy azt, hogy ez nem egy igazi érzés (hanem csak a HOCD generálja) az mutatja, hogy taszító. Aki meleg, az tudja, hogy az és nem zavarja, viszont ez egy olyan gondolat nekünk, ami mintha nem tőlünk jönne, egy idegen gondolat. És nem tudunk vele azonosulni, tehát ebből látszik, hogy nem vagyunk homoszexuálisok. Akikkel amúgy semmi baj nincs, engem nem zavarnak.

Több dolog is van, ami megfigyeléseim szerint súlyosbíthatja ezt. Ilyen például a depresszió. Ezenkívül ha néz valaki pornót érdemes végleg abbahagyni és ez is javulni fog (nálam lehet, hogy pont a túl sok pornó váltotta ki HOCD-t).

És az is súlyosbítja, ha valaki úgymond a fejében él és el van a saját gondolataival. Mindenképpen kell találni egy hobbit, amit szeretsz csinálni, leginkább valami sportot (én konditerembe járok, de most sajnos zárva vannak és abba kellett hagynom így a HOCD is rosszabb lett). És ide tartozik még az is, hogy olyan dolgokkal, amik a valóságtól elvonják a figyelmed nem nagyon szabad túl sok időt tölteni. Például túl sok sorozat nézés, illetve game-elés is súlyosbíthatja.

Egy másik dolog, amit az előző is írt az ERP terápia. Valamint ahhoz még tartozik még egy dolog. El kell fogadni azt hogy ezek csak gondolatok. Minél jobban meg akarod akadályozni annál inkább erőltetni fogja a tudatalattid. Szóval próbáld meg keresztülengedni, keresztüláramolni ezeket a gondolatok és enyhülni fog idővel a HOCD.

A következő lépés az ERP terápia, erről van egy nagyon jó angol nyelvű HOCD youtube csatorna "They Call Me Jesse - The OCD and HOCD Channel". Ha tudsz angolul nagyon ajánlom sokat segít.

Ezek az én tapasztalataim, remélem valamennyit segít, jobbulást.

Tapasztaltam, bár az inkább az elején volt jellemző. Nekem inkább azzal volt bajom mindig is, hogy mások mit gondolhatnak rólam, milyen embernek tarthatnak. Ezért a HOCD-nek is inkább az a része lett jellemző, hogy attól félek, hogy melegnek néznek. Egyébként ez a fajta megfelelési kényszer mások felé talán oda vezethető vissza, hogy elég szeretethiányos nevelést kaptam, inkább lecseszni szoktak, mint megdicsérni. Ha ötöst kaptam semmi nem volt, ha hármast, volt hogy eléggé lecsesztek. Konkrétan fater egyszer úgy megrázott, hogy szétszakadt a pólóm kb harmadikban vagy negyedikben. (Egyébként jóban vagyok vele, csak elég maximalista volt.) Anyám meg elég sok dologért bűnbaknak állított be, aztán 13 évesen 6 osztályos koleszba küldtek, ahol elég sokat bántották a kisebbeket.

HOCD-re visszatérve, az elején persze volt olyan, ami másokra is jellemző, hogy maszturbálásnál beugrott egy csávó feje, de olyan is volt, hogy a meztelen Jézus képe ugrott be :D. Mondjuk erre visszagondolva elég röhejes gondolat. Egyébként több ezer gondolat cikázik az emberek fejében, ilyen képek szerintem másoknak is juthatnak eszébe, csak nem azon kezd el gondolkodni, hogy "jaj, ez most biztos azért ugrott be, mert b*zi vagyok". Aztán ez csak még jobban felerősíti a képet, ami egyébként csak átsuhanna az agyadon és elfelejtenéd egy másodperc múlva. Például, ha egy tájkép jut eszedbe ilyenkor, akkor nem azon rágódsz hetekig, hogy "jaj, bejönnek a tájképek, akkor tájképszexuális vagyok". Hanem "milyen hülye gondolat", aztán nem is emlékszel rá 10 másodperc múlva.

Mondjuk olyan szerintem volt, hogy melegnek néztek mások. Egyrészt azért, mert a libidót eléggé megöli és ezért évekig nem nagyon közeledtem lányokhoz. Szinte aszexuális lesz tőle az ember, amikor nagyon bedurvul. Másrészt amikor mondjuk egy másik csávóra ránéztem, akkor mondtam magamnak, hogy "csak ne nézzen senki melegnek, aki lát itt" (ahol éppen voltam, akár utcán, akár buszon, akár egyetemen) és mondjuk rám nézett, akkor ilyen nehezen leírható hamis szégyenérzetet éreztem és mondjuk lesütöttem a szemem vagy elkaptam a tekintetem, főleg, ha éppen azt ellenőrizgettem, hogy vonzódom-e hozzá, magyarul a kompulzív része kényszerített a dolognak. (Mondjuk egyébként is nehezen nézek más emberek szemébe hosszabb ideig, lehet, hogy van egy enyhe asperger szindrómám, de ebben ne menjünk bele.) Azt még ehhez megjegyezném, hogy egyébként tényleges szexuális vonzalmat egyáltalán nem éreztem egyetlen alkalommal sem, főleg, hogy ezek a dolgok akár ronda emberekkel is előfordultak, akik akkor se vonzanának, ha meleg lennék.

Vagy a másik tipikus, másokra is jellemző dolog az, hogy nehezen tudtam dicsérni fiúkat. Akár háta mögött akár neki mondva. Akár kinézetre akár belső jellemvonásra vonatkozó pozitív dolgot nehezen mondtam ki vagy akár gondoltam, nehogy az, ha valakit mondjuk jóképűnek tartok, az azt jelentse, hogy meleg vagyok, vagy melegnek nézzenek mások. HOCD előtt nyilván ezzel semmi bajom nem volt.

Még segítségképpen az ERP-hez, nekem a személyes tapasztalatom a szembesítéssel nagyon pozitív. Én úgy csináltam, hogy azt mondtam magamnak, hogy "most már nem érdekel, akkor b*zi vagyok". És a helyett, hogy azt mondtam volna magamnak, hogy "úristen, én biztos, hogy nem" vagy hogy "miért gondoltam ezt" és napokig vagy hetekig ezeken gondolkodtam volna, azt mondtam magamnak, hogy "meleg vagyok". Elismételtem vagy 20-szor. Akár a tükörbe bele néztem és arra gondoltam, hogy "igen, te kis b*zi, az vagy". Megint jött egy ilyen gondolat, nem múlt el, mert nyilván a tudat harcolt a tudatalatti ellen. Akkor megint mondtam magamnak "na velem már nem tudsz kib**zni, mert már amúgy is b*zi vagyok". Nagyon érdekes, de pár napig csináltam és úgymond elmúltak. Pontosabban nem elmúltak, hanem mint előtte, átsuhantak az elmémen. Nehéz leírni, de mint minden más gondolat csak jött és ment. És még egy nagyon érdekes dolog a libidóm visszatért, és nem fiúkhoz vonzódtam, hanem megint a lányokhoz és nem kellett magamnak bizonygatni semmit. Ezt szoktam alkalmazni, ha felerősödik. Mondjuk én nem jártam pszichiáternél és gyógyszert se szedek, akkor lehet, hogy már végleg elmúlt volna. De legalább már kezelhető. A másik dolog, amit az előző kommentnél írtam, hogy a depresszió ront rajta. Az ellentéte pedig pont, hogy segít, nem véletlenül mondják, hogy a nevetés csodákra képes. Magát a gondolatot is ki lehet röhögni, de nekem egy nagyon sajátos módszerem volt. Ha jött egy ilyen gondolat elképzeltem magamat transziként, kisminkelve, csak kisebben kb mint egy törpe bohóc, aki mondja nekem hangosan azt az éppen bevillanó gondolatot. És ezután elképzeltem azt, hogy belerúgok ebben a kicsi én-be, aki visítva elrepül a gondolattal együtt. Amekkora fa**ság ez az egész HOCD éppen úgy kell kezelni. Mondjuk hangosan nem szoktam elkezdeni nevetni az utcán de, ha magadban röhögsz az egészen az bőven elég. Tavaly nyár végén kezdtem el ezt a módszert kb 4-5 év súlyosabb HOCD után és azóta teljesen kezelhető. Nem szűnt meg teljesen, de sokkal jobb.

Bocs a hosszú írásért, de remélem segít.