Pszichopata meleg srác?

Egy éve megismertem interneten egy meleg srácot, meleg vagyok én magam is. Akkor egy 3 éves kapcsolatán volt túl, ami elvileg a mai napig fáj neki, megcsalták, és a másik csávót tartja hibásnak, meg a közös barátai is. (Én már megkérdőjelezem, valóban ő volt-e a rossz)

Szóval megismerkedtem vele az interneten, nagyon intelligens, már az elején hamar levett a lábamról a beszélgetések során. Majd kb 2 hét múlva találkoztunk élőben is, tökéletes volt minden. Egyből beleszerettem. Nagyon elragadó volt a személyisége, nyitott, ésatöbbi.

Találka előtt és után is kérdezgette, hogy helyesnek talalom-e őt. Holott mint később kiderült, senkivel nem akar kapcsolatot, mert "túl korai lenne neki, fáj az exének az elvesztése"

Minden szép és jó volt, majd találka után egy idő után már hozzám vágott dolgokat, hogy én még barátnak sem lennék jó, nem értem meg őt, meg ilyenek. Egyből bűntudatot keltett bennem, holott semmi rossz szavam nem volt hozzám. Szóval már az elején volt egy kisebb veszekedés. Akkor a legjobbakat kívántam neki, majd befejeztem vele a kapcsolatot. Vagyis azt hittem. Egy hét sem telt el, majd rámírt, hogy adnek- e neki meg egy esélyt, mert ő nem ilyen, csak megviseli meg mindig hogy az exe megcsalta őt, és sok a fejében a hülyeség. Szóval beszélgettünk újra. Eleinte megint tok beszédes volt írásban, majd egyre inkább egyszavas válaszok, mikor én már bele voltam zugva teljesen, én írtam rá nap mint nap. Kijelentette, hogy nem kell minden nap beszelgetnunk, a barátaival sem beszélget minden nap. Gondoltam oké, nem írtam neki minden nap. Majd eljött egy újabb találka ideje, tökéletes volt minden újra. Aztán nem sokkal később kiderült hogy van egy másik srác is a képben, akivel aznap találkozott volna mint velem, de inkább engem választott. Ekkor én mondtam neki, hogy nem kellene így viselkednie a másik sráccal, ő is bele volt már zugva ésatöbbi, meg mondtam h engem se hulyitsen. Újabb veszekedés, meg én voltam a rossz megint, hogy én elitelem őt, nem értem meg. Ezután meg én éreztem bűntudatot megint, majd többször bocsánatot kértem tőle, végül megbocsátott és újra elkezdtünk beszélgetni. Viszont többet nem írtam rá. Ekkor ő írt minden egyes nap, kb egész nap irogattunk, holott én egyetemre járok és tanulás lenne a legfőbb dolgom, de nem tudtam miatta koncentrálni sem. Mindig ott voltam neki mikor szükségem volt rám, elhitette velem a világ csodaját, hogy fontos vagyok, a végén már azt is írta h szeret (ezt meg ő nagyon ritkán mondja ki bárkinek, nagyon kevés embert enged magához közel. Mint később kiderült ez nagyon nem így van)..

Aztán én is elkezdtem egy másik sráccal beszélni, és persze folyamatosan kérdezgett róla, majd ő is rá írt. Ekkor teljesen bekattantam, és mondtam neki h ez nem így működik. Hamar ujjai köré csavarta ezt a srácot is.

Pár nappal rá megismertem egy újabb srácot, akiről kiderült szintén hogy őt is szediti. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy vele is ugyanúgy viselkedett, elhitette vele is a világ csodaját, közben ha olyan kedve volt akkor elküldte őt a fenébe mert neki idő kell meg tér, de ő is fontos meg szereti, meg minden... Aztán mindketten írtunk neki egy szép litaniat, hogy mennyire gáz amit csinál, nem kellene ennyi mindenkit hulyiteni. Ja és képben volt egy másik srac is, akiről beszélt nekem. Mert persze neko szabad mas srácokkal beszélgetni, de nekem nem.

Na szóval mindketten elkuldtuk melegebb éghajlatra, azért mert ugyanúgy hulyitett minket és kitudja meg hány srácot (szerintem két kezemen sem tudnam megszamolni). Ezután meg ő tiltott le engem, majd másnap reggel felhívott mindharmunkat, majd elhívott talira h beszéljük meg. Ültünk a padon, elkezdett nekem sírni, hogy neki milyen rossz, nem erdemelte meg azt a szöveget amit írtunk neki, jogtalan volt. Azt mondta, h mindannyiunkat szeret, de csak baratilag. De ha baratilag akkor miért kell mindenkit hulyiteni, meg az erzelmeivel játszadozni?? Na és a padon ülve meg elérte, h én sajnaljam meg őt. Holott semmi nem normális abból amit ő csinál. Ekkor már többet nem akart velem sem beszélni, meg a másik sráccal sem aki írt neki egy szép megérdemelt regényt ugye.. Meg ő játszotta az áldozatot. Mindenkinek elmesélte a dolgokat, persze olyan változatban amiben ő az áldozat. És mindenki hisz neki. Az egyik srácot el is "veszítettem" Emiatt, mert meg engem gondolt rossznak, holott az ég világon semmi rosszat nem tettem ellene, mindig mellette voltam.

Na eltelt egy hónap, aztán történtek dolgok: 2 srácot is elküldött egy éjszaka a fenébe, akiket én is kedvelek. Ekkor betelt nálam a pohár és ráírtam h térjen már észhez, és legyen kedvesebb, ne küldjön már eladó fenébe embereket akiket elvileg szeret, mert kedve tartja.

De meg ő volt felháborodva, hogy én nem látok bele egyik kapcsolataba sem, jogtalan volt amit hozzavagtam megint..

Ekkor rájöttem, hogy nem, ebből semmi nem volt jogtalan. Teljesen normális hangnemben fogalmaztam meg, hogy amit tett, és tesz az nem normális. De nem látja be a hibáit, ahogy azt sem hogy engem meg egy másik srácot mennyire megbantott (mi ketten már nem is beszélünk vele, viszont a többiek igen, elérte hogy "visszakapja" Őket, mert o a jó ember ugye, mi meg a rosszak).

Akkor aznap este kaptam egy fenyegető üzenetet alegjobb barátnőjétől, hogyha én meg egyszer rá merek írni, egy érzelmileg bántani, akkor annak nem lesz jó vége, meg leszek verve stb. Aztán persze ugrott az én egyik barátom is, és írt a csajnak h ne engem fenyegessen, hisz én soha egy rossz dolgot nem tettem ellene. És igaza van. Mert tényleg nem. Csak a poén az, hogy az összes barátja, barátnője azt hiszi h ő az áldozat az egész történetben.

Rengeteg barátja van, több mint 2000 fb ismerős, az exeivel(!!!) majdhogynem mind tartja a kapcsolatot, mindegyik a barátja. Ezt nem tudom megérteni, én kb ha egy exemmel tartom hébe-hoba a kapcsolatot, de hogy az összessel??

És tényleg ebben a történetben már csak az a bántó, hogy én vagyok a rossz ember az ismerősei szemében. Viszont már eljutottam arra an szintre, h nem vagyok bele szerelmes, amit érzek már inkább csak sajnalat meg persze egy kis düh.