Van-e más is olyan, aki felnőtt,de mindig úgy érezte, hogy nincs felnőtt identitása? Aki így van ezzel, hogy éli ezt meg?

Felnőtt vagyok, életkorban legalábbis, 47, 3 gyerek, diplomák, munka normális élet. De egész életemben mindig éretlennek, gyereknek éreztem az identitásomat, aki próbálja eljátszani a felnőtt szerepet, meg is lepődik, hogy valahogy megy, de úgy érzi mindig, hogy bármelyik pillanatban összedőlhet. Szóval kb mintha egy kisgyerek igyezne eljátszani, megfelelni egy felnőtt szerepnek. Egy kislány/kamaszlány (merthogy nő vagyok). Közeli ismerősök, barátok tudják ezt rólam, észlelik valszeg, de amúgy képes vagyok eljátszani a felnőttet. Csak belül rossz a folytonos bizonytalanság. A játékosság, a lelkesedés a jó része ennek, és ez a bizonytalanság pedig a kellemetlen.