Ebből még lehet baj, ha próbálom figyelmen kívül hagyni? (Több lent)
Szóval vannak elég fura dolgaim. Pl szeretek félni/kiszolgáltatott helyzetben lenni, és a fizikai fájdalmat is szeretem. Például egyszer elvágtam a kezemet és öntöttem rá alkoholt, hogy fertőtlenítsem és, hogy fájjon. Nem tudom miért jó, ha fáj. Meg amikor valami problémával orvoshoz megyek, és nem tudom mit fog csinálni, mindig remélem hogy csinál valami olyat ami nekem fájni fog. Félni is szeretek, de mivel várom a fájdalmat nincs mitől félni. Szóval ja, nem tudom hogy most én mazochista vagyok vagy mi van.
Más.
Vannak macskák akik a kertünkbe bejönnek enni. Van pár cica aki odajön hozzám, és van amelyik oknélkül fúj rám, és nem akar odajönni. És régebben azt csináltam, hogy azokat a macskákat akik nem szerettek, elkaptam és bántottam őket. Nagyon rossz kimondani, és borzasztóan megbántam, és szégyenlem is. De akkor valahogy elvesztettem a fejem és csak bántani akartam amiért nem jött oda, vagy morgott/fújt rám. Aztán miután bántottam azért nem jött oda, és annyira elszégyelltem magam. Leginkább Edgar Allan Poe - A fekete macska című művéhez tudnám hasonlítani a történteket, persze én nem folyamodtam ennyire szélsőséges retorzióhoz. És most nagyon próbálom visszafogni ezt az érzést, rendesen élveztem ahogy szegény kis cica szenved és (Istenem de rossz kimondani) ez akkora bűntudattal tölt el. Még most is van bennem ilyen szándék, de minden erőmmel próbálom elfolytani.
Megint más.
Nagyon nehezen illeszkedek be új társaságokba. Pl ha valakivel beszélnem kell állandóan azon izgulok, hogy jaj nem-e mondok valami olyat ami sértő lenne számára. Vagy valami rosszat nehogy mondjak, és mindig nagyon kimérten beszélek idegen emberek előtt. Vagy nem merek az illető szemébe nézni miközben beszélgetünk. Vagy ha olyan társaságban vagyok elég ritkán szólalok meg, mert nem jut eszembe semmi. Aztán amikor nagy nehezen mondok valamit, nem reagálnak rá. Van hogy még belém is folytják a szót. Nem tudom ez a társaság, vagy az én hibám-e.
Igazából ezek vannak ilyen, nem normális dolgaim. Lehet belőle baj, ha nem mondom el senkinek, nem foglalkozok velük/elfolytom őket?
17/L
válasza: válasza:Szerintem a legtöbb embernek vannak olyan gondolatai, amit szégyenlenek.
Fiatal vagy, nem vagy tisztában az érzéseiddel.
Teljesen normális dolog, ha mazochista vagy szadista valaki, benned ez a kettő keveredik, de ilyenről is hallottunk már. A baj akkor van, amikor olyan emberekre is kiterjeszed, aki nem akar a részese lenni.
A cica kínzása nem volt szép, de eljutottál odáig jellemfejlődésben, hogy belátod, hogy nem jó, most már nem csinálod. Mindenki vágyik olyan dolgokra, ami nem jó, nem szabad.
Gondolj egy egészséges hetero férfire, aki minden 10.-nőt szeretné megdugni, és mondjuk minden 100. esetében fantaziál is róla. Addig ameddig nem erőszakoskodik vele, addig ez természetes. Lényeg, hogy tudd mi a helyes.
Nem kell elfolytani a vágyaid. Ha mazochista vagy, akkor keress egy szadista partnert, aki élvezi, hogy kínoz téged. Win-win szituáció. Persze fontos, hogy megbízható legyen a partner, és le legyenek fektetve a szabályok. Így akár egy sokkal izgalmasabb világot is meg tudsz élni, mint egy átlagember. Ha gondolod írj privát üzenetet, szívesen beszélgetnél egy mazochista lánnyal.
Az új társaságtól sokan félünk, néha felér egy valódi kínzással. Néha ésszel és önmagunk megerőszakolásával meg kell ezt lépni, mint amikor először ugrik be az ember a vízbe. Túl kell rajta lenni és utána már jó lesz. Nem kell naponta megtenni.
Akkor viszont ha te a fentiektől nem érzed jól magad, akkor valóban kérhetsz szakértő segítséget is.
válasza:Én is ilyen vagyok valamennyire, a hármas bekezdés nem igaz rám, a második részben, mert nem nagyon tehetem meg a dolgaimat, mert állatkínzás lenne, leginkább így csak fantáziálok róla, miközben ölenben a macska. Az első viszont nagyon igen. A macskák miatt miért van bűntudatod? Sajnálod az állatot, vagy azért, mert tudod, hogy az emberek szemében rosszat teszel?
Az elfojtás mit jelent? Hogy többet nem bántod magad és a macskákat, vagy azt, hogy sutyiba csinálod, és a lelki oldalával nem foglalkozol? A macskát miért bántottad? Élvezeted, vagy csak mert nem ment oda hozzád? Nem egészen tudom mi a célod, változni akarsz, vagy ezt az állapotot fenntartani, hogy ne okozzon lelki nehézségeket hosszútávon?
Az önbántásod mit jelent? Miket csinálsz? Mennyire maradandó?
Azért bántottam a macskát, mert nem jött oda és mérges lettem rá. Ezért élveztem, hogy szenved, mert úgy éreztem megérdemli. És azért van bűntudatom, mert sajnálom őt, én sem akarok odamenni, beszélgetni emberekkel akik elhívnak. És a célom az lenne, hogy ne legyenek ilyen érzéseim, főleg másokat nem szeretnék bántani.
Az magamat pedig nem szokásom bántani, nem is szoktam, de ha valami már fáj, az nekem jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!