Autizmus spektrumzavaros emberekhez hogyan érdemes közeledni?

Nos, mivel én is rajta vagyok a spektrumon, ezer millió sztori ugrott be az életemből, ahol nem értettem vagy rosszul kezeltem a közeledést. Esélyem sem lenne mindenre kitérni. Tényleg minden autizmus spektrumzavarosnak más igényei lehetnek, illetve különböző életszakaszaikban is teljesen mások lehetnek, mert nagyon sokan igenis tanulékonyak érzelmileg.

Hogy hasznos is legyen a válaszom, magamból kiindulva leírom azt a két legfontosabb dolgot, amivel a hosszútávú barátaim sikereket értek el:

1.) Hagyj neki teret és időt. Ez mindenféle értelemben megállja a helyét: asztalnál ülve ne szorítsd be legbelülre; ne sürgesd, ha lassan reagál; ne erőltesd rá magad, ha szeretne egyedül lenni; stb. Illetve hát valamennyire lehet, de ahhoz ki kell puhatolnod a komfortzónájának a határait és nagyon finoman feszegetni azokat.

2.) Soha ne sértődj meg. Főleg ne akkor, amikor szemrebbenés nélkül kihasználja a neki hagyott teret és elfordul, otthagy, gondolkozik, stb. Illetve nagyon szívleld meg a #9-es válaszát, mert nagyon furcsa és akár durvának tűnő reakciót is kaphatsz annak ellenére is, ha rossz szándéknak még csak a nyoma sincs az illetőben.

#5

2-es vagyok és félreértettél te is, meg jó sokan. Nem csinálok szörnyeteget belőlük. Rengeteg autistát ismerek (munka miatt) és ez elég gyakori panasz, hogy a társai/ismerősei nem tudják kezelni a dolgaikat.

Sokan azt hiszik, hogy jó buli lesz velük barátkozni, mert biztos van valami szuperképességük...hát nagyon nem erről van szó.

#12

De, van szuperképességünk. A brutálisan óriási méretű tudásunk abban a dologban amire rávagyunk kattanva. Minden más az olyan, hogy kb semmit nem tudunk róluk.

Barátkozni jó -e?

Egészen addig amíg nem mondom el valakinek, hogy rajta vagyok a spektrumon addig jól el lehet beszélgetni. Ezt követően viszont, hülyének néz.