Sajnáltatom magam?
Nos iszonyúan nehéz bevallanom, hogy sajnos van egy olyan tulajdonságom, hogy szeretek magamnak bebeszélni dolgokat. Itt inkább a mentális betegségekre gondolok, bár sok mindenbe kiterjed. Nem mertem soha senkinek ezt elmondani, mert félek, hogy "divatból", vagy sajnáltatás gyaránt csinálom, viszont a valóság az az, hogy gőzöm sincs miért csinálom ezt.
Nem tudom mikor kezdőtheted az egész, de oda tudom belőni, amikor átjelentkeztem egy gimnáziumba 5.-ben. Általánosban eléggé szerettem magam, mert én voltam az egyik legjobb tanuló. Mikor ötödikbe más, "okosabb" környezetbe kerültem az önbizlamam a békasegge alá került, ez azóta se változott. És később, mikor láttam, hogy léteznek különféle betegségek, akkor hirtelen "diagnosztizáltam magam". Nemrégiben az adhd, meg a tourette szindorma az, amit szoktam "utánozni", vagy nem tudom. Viszont ez odaáig is elfajul néha, hogy szó szerint a betegség tüneteit mutatom akaratosan, de még is tudatalatt. Nem tudom hogy magyarázzam el ezt jobban.
Nagyon szégyellem, hogy ilyen vagyok, és utálom. Viszont nem tudom, hogy ezzel érdemes lenne-e elmenni pszichológushoz, vagy valami. Rossz érzés az, hogy belül tudom, hogy nincsenek ilyen betegségeim, mégis "akarom", hogy legyenek.
(Bocsánat a helyesírásért, gyorsan, telefonról írtam, ezért lehetnek hibák.
Ha megkérhetném, ne legyen olyan komment, ami lehurrog, hogy rossz ember vagyok, tudom, nem kell a tudtomra adni, csak kérdezek, mert már egyre jobban belecsúszok a hazugságokba és félek.)
Szerintem csak figyelemre vágysz, és úgy gondolod, akár tudat alatt akár tudatosan, hogy ezzel megkapod. Mert valóban, ha valakinek valami betegsége vagy baja van akkor a környezet picit figyel rá. Szerintem te ezt a figyelmet kergeted. Viszont ez a fajta figyelem nagyon rövid ideig tart, ezért egyre több betegség kell, egyre több ok amiért figyelniük kell rád és csak jönnek jönnek sorban a hazugságok, a tünetek és társaik és végül eléred azt a szintet hogy az emberek inkább elkerülnek, mert megunják hogy mindig van valami újdonsült bajod. Mivel nem ismerlek, nem tudok rólad teljeskörű képet alkotni, viszont azt ajánlom hogy találd meg a figyelemfelkeltés más módját. Figyeljenek fel rád azért mert önmagad vagy és ne azért, mert "He ez nem az a ketyós?"
Érted mire gondolok? :D
Remélem idővel nem lesz szükség hazugságokra.
válasza:Bocsi, lemaradt hogy akár az is lehet az oka ennek a jelenségnek hogy könnyebb elbújni valamilyen körkép mögé mint vállalni ezért vagy azért a felelősséget.
Ezekre tudok gondolni mint kiváló ok, szóval szerintem a pszichológus maximum feltárni tudja ezeket az okokat, mivel nem gondolom a leírtak alapján hogy tényleg mentális beteg lennél. Vagy esetleg a pszichohondria. De ha megnyugtatna egy szakember véleménye arról hogy semmi bajod nincs, akkor menj el. :D
Lehet megoldaná a problémát.
Kettes, ez nekem is megfordult a fejemben, viszont azért zártam ki mint lehetséges ok, mert nem írta hogy önkárosításra is képes lenne, vagy esetleg gondolt rá. Tapasztalataim alapján az említett szindrómában szenvedők képesek akár erre is a figyelemért.
(egyes voltam)
válasza:De lehetnek ennek is fokozatai nem? Mármint a súlyosságának. Van aki csak apróbb dolgokat csinál meg, és van aki az önkárosításig is elmegy. Nem tudom, csak gondolom...
2 voltam
Köszönöm a válaszokat, megértőek és kedvesek vagytok ^^
az önbántalmazással kapcsolatban annyi, hogy volt rá példa, viszont azt soha nem emiatt csináltam, soha nem "mutogattam". Viszont van olyan, amikor úgy érzem, hogy ezt is meg tudnám tenni talán. Bár ezt inkább kizárom.
válasza:Attól még lehet münchhausen, bár tényleg nem erőltetem ezt a dolgot.
Az is lehet, hogy a helyzeted nagyon összetett, és sok pszichológiai tényező játszik közre, akár előzményként is a múltadat illetően. Továbbra is ajánlom a pszichológust. Én is szoktam járni, habár nincsen semmi komoly lelki problémám, de nagyon jó átbeszélni az aktuális dolgokat, és sokszor olyan megvilágítást kapsz a lelkedben zajló dolgokról az élet bármilyen területén, amit sosem gondoltál volna. Nekem legalábbis így van. Persze ez nem feltétlenül az első TB támogatott "pszichológus" lesz (nekem inkább valami megkeseredett szakbarbár volt), akihez a háziorvosod beutal a pszichiátriára :D
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!