Éjszakai depresszió? Létezik ilyen?

El is jártam az egyetemi pszichológushoz (sajnos csak 6 alkalom ingyenes), de a barátomnál nem éreztem azt, hogy annyira támogatna ebben vagy értékelné, hogy teszek lépéseket az irányba, hogy "helyre tegyem magam", mindig ilyen "hókuszpókusznak" gondolta a pszichológust és emiatt is volt konfliktusunk, kiakadtam neki, hogy én változni próbálok, a hibáimat javítani, ő meg ebben lehúz... miközben (részben) természetesen a kapcsolatunkért is tettem ezeket, másfelől magam miatt is... és akkor emiatt is magamba fordultam, hogy tenni akarnék, de mintha én csak kapálóznék, igyekeznék, de ő meg passzív... és ez volt az utolsó veszekedésünk múlt héten, amikor mondta, hogy igen, mert mostanában sok volt a konfliktusunk és besokallt, nem tudja, folytassuk-e, mert ő szeret engem tényleg, de azt érzi, sok dologban nem vagyunk kompatibilisek és kell neki 1 hét gondolkodási idő.

Mindegy, nem akarok ilyen mélyen belemenni, mert ez már nem ide vág, hanem inkább párkapcsolati téma, de röviden ez történt.

És hát nyilván este azért is lehet nekem nehezebb, mert mivel még nem voltunk összeköltözve, sokat voltam nála és talán hiányoznak a közös esték, az összebújások, együtt elalvások. Félreértés ne essék, itthon is szeretek lenni, de itthon már mindenkinek más irányba tart az élete, bátyám is felnőtt már, dolgozik, anyának is van pasija és ezért sokszor ő sem alszik itthon, apa eleve nem él velünk (pár éve elváltak), nekem is van barátom, és hát úgymond ez a "kis családi fészek" kezd szerteágazni, itthon nem kapom meg azt az intimitást emiatt, amihez eddig az elmúlt 3,5 évben hozzászoktam. Lehet most ilyen "elvonási tüneteim" vannak emiatt, hogy eddig heti szinten többször is részem volt ilyesmi intimitásban, most meg nem és hiányzik.

Mindegy, kicsit most rámjött a szóf*sás, ne haragudjatok :D