Mi baj lehet a személyiségemmel?

Én egész kicsi koromtól a személyiségemmel kilógtam a sorból. Nem mondanám magam egy magányos embertípusnak, sőt kedves emberek között nagyon is jól érzem magam, de amúgy egy random társaságban nem tudok mit kezdeni. Ha nem hagyják, hogy magamtól bontakozzak ki, ami egyébként nálam nagyon hosszú idő, rám erőltetik a beszélgetést, kérdezgetnek, nagyon kellemetlenül érzem magam. Egyszerűen nem tudok semmit hozzászólni a dolgokhoz, a barátkozás sem megy egyáltalán. Nagyon, de tényleg nagyon hallgatag személy vagyok, illetve tudok én beszélni, ha azt látom, hogy a többiek is töklazán állnak hozzá, ha reagálnak rá. A másik dolog meg az, hogy rengetegszer aggódom. Az aggódás egy állandó érzés lesz nálam, ha olyan dolgot kell tennem, ami számomra egy nagy megmérettetés, és hogy lássátok, mennyire komoly, ha pl. egy hétköznapi embertől meg kell kérdeznem valamit. Olyankor az van a fejemben, hogy mi van, ha rosszul reagál, én meg béna helyzetbe kerülök. Ezek mellett nagyon makacs is vagyok, ami kicsit se segít a helyzetemen. Mondok egy ilyen kellemetlen szituációt. Egy kollégiumban voltam, és az egyik lány megkért este, hogy kapcsoljam le a villanyt. Én reflexből azt válaszoltam, hogy nem, kapcsolja le ő, ha akarja, mert elegem volt, hogy mindenért engem ugráltatnak. Aztán persze rá akartak erőltetni, de én akkor is azt mondtam, hogy nem, de féltem, mi lesz, ha szivatnak, és nem tudom magam megvédeni. Hát... Az lett a vége, hogy önkéntelenül is sírva fakadtam, alig kaptam levegőt percekig. Akkor leszálltak rólam, de a lány megjegyezte, hogy amilyen vagyok, az már nem normális, tuti valami betegségem van. Én majd szeretnék ezzel kapcsolatban elmenni pszichológushoz, de erre egyelőre nincs lehetőségem. Viszont nagyon zavar a viselkedésem. Nem tudok emiatt normális kapcsolatokat kialakítani, nincs senki, akiben bízhatok valaha is. Illetve az indulataimat is nehezen tudom kezelni, sokszor vagyok bunkó, pedig tudom, mennyire jól esik a kedvesség, még nekem is, és mai napig nagyon félek a sötétben. Nem gondolom, hogy itt bárki fel tudna valami diagnózist ebből állítani, de hátha nem vagyok egyedül ezzel, és tud nekem tanácsot adni. Nem egy barátomat bántottam már meg emiatt, nem szándékosan. Nem mondom magam se depressziósnak, se semmi ilyesmi személyiség zavarosnak, csak félek, hogy így egyedül fogok maradni, és ez már most, egy 20 éves lányként rossz érzés. Nekem nagyon fontosak az őszinte, tisztességes kapcsolatok, de manapság már nagyon kevés ilyen van, ezért a reményem is kevés, hogy ne szorongjak ennyire az emberek között.