Borderline-os lehetek? Vagy valami más?

Előre szeretném leszögezni, hogy nem akarok öndiagnózisokba bocsátkozni, a kérdés sem erről szól. Orvoshoz mindenképp szeretnék elmenni, de szükségem van megerősítésre, illetve arra, hogy más emberek ezt hogy látják objektíven.

Arról van szó, hogy korábban is éreztem már, hogy valami nem okés velem kapcsolatban, de sosem tudtam pontosan megmondani, hogy mi. Az összes kapcsolatom viharosan ért véget, nagyon gyakran cserélődtek körülöttem az emberek. Sosem tudtam elfogadni, hogy valaki szerethet, akár párkapcsolatban, akár baráti viszonyban. Mindig ott volt bennem a paranoia, hogy egy nap biztosan elhagynak, amitől rettegtem, esetleg már jelen pillanatban is utálnak, csak nem mondják ki, mert valami érdek köti őket hozzám. Ha azt éreztem, nem kapok elég figyelmet, akkor képes voltam jeleneteket rendezni, szóban bántani azokat az embereket, akik közel álltak hozzám, így aztán szép lassan eltaszítottam mindenkit magam körül. Régebben gyakori volt az, hogy valaki olyat mondott, ami nem tetszett, és kiborultam, sértegettem a másikat. Gyakran jellemeztek úgy, hogy "manipulatív" vagyok, amit még most sem értek, hiszen nem akartam direkte manipulálni, csak megértésre vágytam.

A hangulatom elég gyakran változik, kb. hetente. Van, hogy legszívesebben felkötném magam, máskor azt érzem, hogy én vagyok az élet császára, aki bármit megtehet.

Ha megkérdezik, ki vagyok, nem tudom megmondani. Mindig mással tudok azonosulni. Van, hogy amit korábban gyűlöltem, arra most azt mondom, hogy a legjobb dolog az életben, és ezzel akarok foglalkozni. Máskor pont fordítva - amit szerettem, azt utálom.

Az üresség érzete is jelen van a mindennapjaimban. Nem találok semmi célt az életemben, semmi, amiről azt gondolnám, hogy örömet, elégedettséget okozna. Sokszor hihetetlenül unatkozom, mellé az üresség már-már olyan érzést okoz, mintha a valóság nem is volna "szilárd", hanem mintha csak egy álom volna.

Eléggé paranoiás vagyok, félek attól, hogy becsapnak, átvernek, holott erre nincs racionális indokom.

Persze, vannak jobb időszakok is. Az utóbbi kb két évben nem nagyon voltak konfliktusaim, a bennem lévő dühöt, indulatokat nagyjából megtanultam kezelni, szóval nem tudom, mennyire súlyos jelenleg a helyzet.

Van itt olyan, aki borderline-os, és tudna nekem mondani bármi továbbit? Nagyon sokat segítene. Köszönöm.

22/f