Hogy lehet megbékélni a Borderline diagnózissal? Engem padlóra küldött, mikor meghallottam, hogy személyiségzavaros vagyok.

Nem vagy szar! A pszichológusod is simán lehet borderline, pl. magasan funkcionáló. Nekem a testvérem pszichoterapeuta kiképzés alatt áll, és magát is nárcisztikus-borderline orientációval diagnosztizálta, persze jár önismeretre, meg szupervízióra (minden pszichoterapeutának kötelező), ahol ezt visszaigazolták. Ennek ellenére egy teljesen hétköznapi srác, aki csak nagyon érzékeny a kritikára, nehezen viseli a szerelmi csalódásokat, inkább egyedül van, mint kapcsolatban, mert fél a megalázástól,elhagyástól. Meglepődnél hányan szenvednek mentális problémákkal, mégsem rossz, hasznavehetetlen emberek. Ezek traumatizáló stigmák, és sajnálatos, hogy a közmédiában is csak a súlyos személyiségzavarokat említik, mert ez pont azt a reakciót váltja ki, mint amilyen a kérdésed.

Hozzád visszatérve, nem jó címkézni a klienseket. Mégis milyen terapeuta mondott rólad ilyesmit? Elvileg nem előnyös ezt csinálni, csak amikor már fel vagy mentálisan készülve erre az információra. Ugyanis, mint fent is említettem már, nagyon sok tévhit él a köztudatban a borderline-val kapcsolatban, itt Mo-n egyes pszichológusok olyan kijelentéseket tesznek, amelyek egy fejlettebb nyugati országban magasan etikátlannak minősülnének. Ha valóban stimmelnek rád a tünetek, és mély fájdalmakat élsz át, akkor érdemes mindezt olyan szakemberrel megosztani, aki tisztelettel és bizalommal fordul hozzád, és akivel bátran, tabumentesen tudsz a félelmeidről beszélni.

Ha neked is igényed, hogy traumák nélkül, szabadabban tudd élni az életed, akkor segíteni fog a kezelés. 20 évvel ezelőtt, a kétezres évek elején még alig volt elképzelhető a személyiségzavarok kezelése, mostanra 2-3 év alatt nagyon jól rendbe lehet jönni, léteznek specifikus módszerek.

Fontos, hogy a szemed előtt legyen a cél és a sikerelmény, ugyanis te nem borderline vagy, hanem egy ember, akinek ilyen adaptációi vannak. Ezeket pedig szépen le lehet gyúrni.

Azt javasolnám még, hogy ne azonosulj ezzel a “diagnózissal”, ne kezdd úgy a kapcsolatokat sem, hogy hahó, borderline vagyok, mivel a mentális állapotod a magánügyed és nem leszel ettől kevesebb.