Hogyan tudnék kicsit érlelődni, lelkileg felnőni és főleg a mának élni, a pillanatnak, összeszedettebbnek lenni (carpe diem)?

Szóval azt elöljáróban tudni kell rólam, hogy pszichózisom volt/van, de kezelve vagyok rá. Az orvosok sem tudják, hogy mi pontosan a bajom, akut és átmeneti pszichotikus zavar a kórismém. A gyógyszereim jelenleg elfedik NAGYJÁBÓL a tüneteimet, sajnos gyógyszer nélkül eddig teljesen szétestem.

Tudom, hogy nem takarózhatok ezzel mindig, és hiszem és tudom, hogy korral ez csak jobb lesz (ahogy érek meg egyre jobban), de jelenleg nehézségeim vannak azzal, hogy valamit teljes odaadással csináljak. Mindig ilyen zavaró gondolataim cikáznak a fejemben a múlttal kapcsolatban és éretlennek tartom magamat. Más ilyenkor már magáért felel, engem meg még mindig a szüleim támogatnak (és igaz, hogy ne hasonlítgassam magam másokhoz, de előreláthatólag még sokáig fogok egyetemre járni).

Ami eddig bevált: alkohol (sokkal nyíltabb és jobbkedvűbb lettem, de azért messze nem vagyok és nem is leszek alkoholista), gyógyszerek, gyógynövényes teák, pszichológus látogatás, pszichiátriai-pszichoterápiás kezelések, maga az, hogy egyetemre járok (itt már nem foglalkoznak annyira az emberek egymással, mint gimnáziumba) ez egy liberálisabb hely, ha valami olyannal foglalkozhattam, amit szeretek, a zenehallgatás, barátkozás, a baráti társaságom. Nagyjából ezek

De sajnos azért még mindig érzem, hogy beteg vagyok

Mit tehetnék? Csak az idő? Vagy minél több tapasztalat begyűjtése? Esetleg kezdjek olyanba, amit még nem csináltam?

Főleg olyan zavaró gondolataim vannak, hogy béna vagyok, lúzer vagyok, engem kevesen szeretnek, ... stb.

Válaszaitokat előre is köszönöm!!