Nem hagy nyugodni, hagy édesapámtól nem tudtam elköszönni halála előtt.(?)

Az a helyzet, hogy én külföldön élek, a család pedig Magyarországon. Ennek ellenére apukámmal nagyon szoros kapcsolatban álltunk, kb mindennap beszéltünk egymással írásban, valamint heti 3x minimum felhívtam. Elkapta a covidot még márciusban, nagyon aggódtam miatta mert sok krónikus betegsége volt. Az elején meglepően jól viselte, sőt az utolsó információm az volt róla, hogy javul az állapota, ezt ő maga mondta. Aztán egyik napról a másikra nagyon rosszul lett, összeesett, beszélni is alig tudott, mert nagyon alacsony volt a véroxigénszintje. Pont amikor ez történt kora este 6 előtt, hívtam 2x is, de már egyszer sem tudtam vele beszélni. Tesóm mondta, hogy mi történt, apához mentőt hívtak nem sokkal ez után. Mondtam tesómnak, hogy hadd beszéljek apával, de ő azt mondta, hogy most ne, mert alig tud beszélni és kb 10 másodpercenként elalszik. Aztán amikor kijöttek a mentők, rátették az oxigénmaszkot és sokkal jobban lett, már beszélni is tudott rendesen. Ekkor mondtam tesómnak, hogy felhívom apát (ekkor már vitték a kórházba), de ő azt mondta, hogy a telefonja nincs nála, hanem egy táskában van elől a mentősnél. Itt nagyon bánom, hogy nem hívtam fel, mert ha a mentőst megkértem volna, szinte tuti, hogy hátravitte volna apának a telefont (feltéve, hogy felveszi). Aztán mikor bevitték a kórházba, még próbáltam elérni, de esélytelen volt, mert először elvitték vizsgálatokra (CT, vérvétel stb) és rögtön vitték utána az intenzívre. Itt se tudtam felhívni, mert telefont nem lehet bevinni. Az egyik orvost sikerült reggel 6-kor elérnem, ekkor már apa magasáramlású oxigénterápiát kapott. Azt mondta az orvos, hogy ha nem javul ez után sem az állapota, akkor lélegeztetőgépre kell tenni. Itt vétettem a 2. nagy hibát, hogy nem kértem meg az orvost, hogy vigyen be neki egy telefont. Nagyon le voltam sokkolva, az az igazság, hogy eszembe se jutott, csak utólag. Pedig ekkor még el tudtam volna neki mondani amit akartam, neki nem is kellett volna válaszolnia, mert rajta volt az oxigénmaszk. Nem sokkal utána lélegeztetőgépre kellett rakni a súlyos tüdőgyulladás okozta légzési elégtelenség miatt.

Felemészt a tudat, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy tudjak vele beszélni. 2x is elszalasztottam a lehetőség, egyszer amikor a mentővel vitték be, egyszer meg amikor már az intenzíven volt. Vajon mit gondolhatott, hogy már nem is érdekel, hogy mi van vele?😪