Mi a különbség a pszichózisos beteg és a skizofrén között?

Azt írtam, hogy a kórházban szerintem nem látott, de ebben nem lehetek biztos, mivel kb. alig emlékszek valamire, annyira be voltam gyógyszerezve. Napi 10 gyógyszer,injekció stb, gondolhatod, hogy azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. Mikor haza kerültem utána kezdtem el javulni, akkor biztos nem látott neurológus.

Itt valóban nem tudom ki a háziorvosom. A szakorvosom küld el időnként vérvételre stb, ő méri a vérnyomásom is, tényleg mindenért felel. Utazik is miattam, nem kell a kórházig elmennem. Szóval hatalmas segítség. Észak-Európában élek, konkrét országot nem szeretnék írni, nehogy valamelyik ismerősöm felismerjen, bár kevesen tudják ezt rólam, de azért mégis. Egyébként is itt a legtöbb ország hasonló. Sokat olvastam itt a gyk-n a magyar kórházi állapotokhoz, ahhoz képest szálloda volt nyaralással, amit itt kaptam, bár voltak itt is cifra dolgok és összességében az ellenségemnek se kívánom a zártosztályt.

Most gondolkodóba ejtettél. Lehet el kellene vonulnom a háziorvoshoz? De a szakorvosomtól többet biztos nem fog tudni most így rólam. Még a kórházba is bejött a mostani szakorvosom mielőtt kiengedtek meglátogatni,bemutatkozni,hogy ő lesz ezentúl a kezelőorvosom. 100%-os támogatást kapok a gyógyszerre stb, szóval tényleg sokat segítenek. Egy valamit nem értek csak, de az nagyon nem hagy nyugodni. Nagy gondom volt a beszéddel és erre csak annyit mondtak,hogy sérült a pszichózis miatt a beszédközpontom. Ez olyan természetes lenne? Mondjuk lehet,ha nem javult volna szép lassan a beszédem, akkor elküldenek máshová is, a nővérke annyit mondott "az ilyen megesik, nagyon megviselte az agyad". Azt aláírom,hogy mikor elsőnek bekerültem a kórházba csináltak MR-t és az is súlyos volt, de a legtöbb maradandó károm szerint a 2. után lett. Aztán ki tudja, lehet a lassúságom a gyógyszer okozza, mert ez sincs kicsukva, persze az orvos próbál meggyőzni róla, hogy a gyógyszer a megváltás számomra és a lassúságom idővel csökkenni fog.

Számomra az egész csak olyan megfoghatatlan. A diagnózisom "csak" pszichózis, mégis 100%-os egészségkárosodást állapítottak meg, ezért véglegesítettek le. Lehet én értem ezt az egészet félre, de nagyon megfoghatatlan számomra a betegségem. Évek óta orvoshoz is járok, terápiára hetente, szedem naponta a gyógyszereket, ha ez "csak" pszichózis és nem diagnosztizált skizofrénia, akkor ennek egyszer vége kell, hogy legyen nem? Mármint a kezeléseknek stb. De valahogy nem látom a végét. Én se javulok, csak beálltam egy szintre, de egy ideje már nem gyorsulnak a reakcióim úgy, mint az elején, nem javulok. Folyton fáradt vagyok meg lassú, igaz nem hallucinálok nincs semmi egyéb tünet és már beszélni is tökéletesen beszélek,de szószerint minden nehezemre esik. Lelkiismeretes vagyok, így tanulok, elvégzem a dolgaim még sétálni is elmegyek, de komolyan megmozdulni is fáj. Évek óta 13 órákat alszom és fáradtan kelek, nagyon nehéz koncentrálni és még azt se tudhatom, hogy ezt a gyógyszer okozza vagy maradt vissza valami a betegségből. Az orvos szerint a betegség, de a gyógyszernek ugyanezek a mellékhatásai. Nem látom a végét ennek. Én is elnézést kérek, ha félreértettelek.

F29 a kódja a betegségemnek. De számomra ez nem mond sokkal többet. Számodra igen?

Aripriprazolt szedek, nem tudom ez mennyire ismert Magyarországon. Ez előtt Reagilát szedtem, de az nem jött be az országba a korona miatt, így váltani kellett, az előtt meg vagy 10 félét nyomtak belém, a nevüket nem tudom, mert a kórházban adták.

A kórházban hónapokig félrebeszéltem hallucináltam, az a fura, hogy hiába kaptam annyi gyógyszer, injekciót, úgy is, majd mikor hazaengedtek még 1 hétig kb tartott ez, aztán szép lassan elmúlt. Mióta 2.-szor kijöttem, azóta nincsenek ilyen tüneteim, de a gyógyszert szednem kell, azt mondta az orvosom. Ah most jut eszembe még Ketipinort is szedtem, azt estére, a fenti gyógyszerekkel együtt, de azt már elhagyhattam.

Igazából eddig csak nőgyógyászati gondjaim voltak, azokkal mindig a sürgősségire mentem, mert olyan súlyosak voltak, hogy itt mikor mentem volna a háziorvoshoz mindig azt mondta a nővérke ne is kérjek időpontot irány a sürgősségi. Ezen kívül még 3x műtöttek, oda is szakorvosok utaltak be, ezeken kívül hála az égnek nem kellett orvosokkal érintkeznem, mert más bajom nem volt.

Háziorvoshoz úgy elmenni nem lenne értelme, hogy csak azért,hogy tudjam ki az,mert ha jól értettem a nővérkét,itt nincs állandó,folyton változik. Persze azért elmehetnék, hogy elmondjam,hogy eddig mi történt velem, de lehet először még mélyebben kellene a szakorvosommal is beszélgetnem.