Voltál már pszichiátrián vagy zártosztályon?

Pszichiátrián igen.

Látogatóban igen.

Én a pszichiátria akut osztályán voltam régen 3 hónapot. Magamtól mentem oda, mivel akkoriban is nekem komoly mentális problémáim voltak, depressziós voltam, öngyilkos akartam lenni, stb. és befeküdtem, de rossz döntés volt. Az első srác akit szobatársnak kaptam egy nálam erősebb, nárcisztikus köcsög volt, aki engem folyamatosan terrorizált, hát megakart verni, meg fenyegetett, hogy kiveri a fogaimat, meg életveszélyben éreztem magam a közelében és egy hónapig ő volt a szobatársam, addig folyamatos félelemben voltam. Meg volt egy cigány srác, akivel összebarátkozott és a cigány is engem terrorizált. Aztán később lett új szobatársam, akit már kedveltem, mert rendes volt velem. Azonban a mentális állapotom semmit nem javult, így 3 hónap után kijöttem az akutról, haza engedtek, mert nem voltam olyan, akit ne engednének ki. Bár azt nem mondanám, hogy ne lettem volna magamra veszélyes, meg másokra veszélyes, mert volt sok hülyeség a fejemben, de mivel a pszichiáter nem tudta ezeket a gondolataimat, így hát haza engedett.

Amúgy mióta van párkapcsolatom azóta jobban vagyok mentálisan. A barátnőm sok szeretetet ad és jó nekem, hogy ő szeret. Korábban ez volt az egyik legrosszabb dolog, hogy ameddig nem volt nőm, addig magányos, szomorú voltam, komoly önértékelési gondjaim is voltak. De a csajomnak köszönhetően sokat változtam jó irányba már, mert pl. már nincsenek olyan hülye gondolatok a fejemben, mint korábbi életem során voltak. Hát pl. már kezdem megszokni Pestet, mikor ott vagyok a barátnőmmel, meg már a rendőröket is jobban tolerálom. Korábban sokáig kerültem a zsarukat, mint, ha köröznének, pedig nem körözött engem soha a rendőrség, csak én mindig féltem 20-on évesen a zsaruktól, mert van náluk fegyver. Én meg mindig elképzeltem, hogy megfogom és elveszem valamelyik rendőr pisztolyát, hogy aztán magam ellen fordítsam a fegyvert. De mostanában már szerencsére nem akarok kárt tenni magamban és mikor rendőröket látok már nem akarok a fegyverükhöz nyúkálni.

Meg kezdek normalizálódni hála a barátnőm szeretetének. Szóval már nem feszengek annyira más emberek társaságában, már nem akarok villamos elé feküdni, meg metró elé ugrani, meg már a rendőröktől sem félek annyira. Bár, ha igazoltatna engem Pesten egyszer is a rendőrség, akkor szerintem még most sem mernék a rendőrök szemébe nézni, félnék, hogy ne csináljak hülyeséget, mert nekik sajnos mindig ott van a fegyver és én amikor fegyvert látok akkor elkezdek félni, mert még néha eszembe jut, hogy én azzal a fegyverrel fejbe lőném magam, szóval amennyire lehet én igyekszek kerülni minden rendőrt, bár a múltkor a spar-ban vásároltam Pesten a 7. kerületben, bejött két rendőr, egy férfi és egy nő vásároplni utánam érkeztek és hát én meg siettem a pénztárhoz kifizetni, amiért a boltba mentem, aztán meg sietve távoztam a spar-ból. De majd remélem nem lesz bennem mindig ilyen félelem, ha rendőrrel találkozok. A múltkor már egy hídon is átsétáltam a csajommal a Duna fölött, pedig korábban nem mertem már évek óta hidak közelébe menni, mert attól féltem leugrok, de szerencsére mikor sétáltunk a hídon már nem jutott eszembe, hogy hülyeséget csináljak.