Hogy birkózzak meg párom anyukájával?

A helyzet az, hogy a párom nincs jól, mentálisan most mélyponton van. Ez abban is megnyilvánul, hogy nem beszél senkivel sem, velem is csak otthon, telefonon elérhetetlen. Messze lakunk a párom anyukájától aki aggódik, nyilván, amivel nincs is gond, de engem nagyon leterhel. Minden nap keres, hogy hogy van a párom, amit én el is mondok neki, meg igyekszem figyelembe venni, hogy neki is nehéz, de azt látom rajta, hogy borzasztóan türelmetlen ami nagyon frusztrál. A páromnak sok időbe fog telni míg tényleg rendben lesz és ehhez szakember is kelleni fog, amit épp intézünk. Az anyukája meg ha mondom hogy épp nincs olyan jól akkor teljesen kétségbeesik meg mérges és ha igyekszem pozitív lenni arra is rettentően negatívan reagál. Így, hogy a páromat is igyekszem egyben tartani, mellette magamat is, plusz vinni a háztartást, mert főzni takarítani azt kell(alap esetben megosztjuk a munkát) sokszor érzem, hogy nincs erőm ahhoz, hogy az anyukájával is foglalkozzak és hogy benne is tartsam úgymond a lelket. De neki meg nincs más, számít rám és ettől rettenetes bűntudatom van. Mi tévő lehetnék? Úgy érzem megszakadok.