Ma láttam egy szép lányt a buszon vágásokkal a kezén, szerintetek legközelebb menjek oda hozzá?

A 12 éves nevelt lányom is hasonlót csinált és máson is látta. Jár pszichológushoz, de ez nem ilyen könnyű.

Én azt kérdezem tőled: miért akarsz oda menni hozzá? Mit tennél vagy mit érzel? Csak, mert ha csak azért vagy mert úgy gondolod lehet csak ártasz vele. Lehet téged a jó szándék vezérel, de sejtelmed sincs ha netán kiderül miért érdeklődsz után hogy reagál.

Én saját tapasztalattal tudok nyilatkozni, nekem is vannak hegeim. Nagyon kellemetlen még ismerőstől is, ha meglátnak egyet és megkérdezik, hogy történt. Akik tudják, hogy mi a szitu, azokon pedig állandó aggodalmat és sajnálatot látok. A "Mi a baj?" vagy "Segíthetek?" jellegű kérdések kedvesek, de engem kifejezetten zavarnak. Ha zaklatott vagyok vagy csak szimplán érzem az ingert, hogy meg akarom vágni magam, nem mondom a szemedbe, hogy épp fizikai fájdalmakról ábrándozom, nem tudsz segíteni. Ha pedig nem ez a helyzet, hanem kivételesen minden ok, akkor meg csak újra eszembe juttatja. Szóval a legjobb, ha valaki úgy szólít meg, hogy nem tud a hegekről. Ha látta őket, az látszik az arcán.

Na de ez én vagyok, az a lány a buszon valószínűleg kevésbé érezné magát rosszul, mint én, mivel felvállalja a hegeit. Csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy sok minden járhat a fejében, nem tudhatod, miken ment keresztül és bár lehet, hogy jó szándékkal mennél oda hozzá, nem feltétlenül pozitív hatása lesz arra a lányra.