Mást is kínoz az intelligencia? (értelmesek légyszi)
Le kell foglalnom magam, hogy ne gondolkodjak és ne lássam meg, hogy mennyire undorodom az egész élettől... Az emberek egyszerűségétől. Ha nem telefonoznék és leraknám, abbahagynék mindenféle önkielégítést, olyannyira pörögnék, hogy könyveket írnék és darabokat komponálnék, mert egyszerűen annyi energiám lenne, amivel folyamatosan alkotnék. De ezt nem szeretném, én nem akarok ilyen lenni. Elhanyagoltam szinte az összes barátom és a napjaimat teljesen egyedül töltöm, különböző gyakorlótermekben vagy a laptopom előtt. Csak koptatom az időmet és bizonytalan vagyok benne, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel.
Tudom, hogy mások is benne vannak ebben a dopaminfüggő tompa állapotban, de ez nekem nem segít. Nem bírnám ki a tudatos jelenlétet sok ideig, mert nem engedem meg magamnak, hogy sikereim legyenek és mert undorodom is az emberek butaságától, egyszerűségétől és gondolattalanságából, talán még magamtól is....
-Félreértés ne essék, nem nézek le senkit és valóban iszonyatmód általánosítok. De a tapasztalataim mégiscsak ezt támasztják alá.
válasza: válasza: válasza:Az embert nem az intelligencia kínozza. Az intelligens embert a meg nem értett szorongásai és/vagy az ezekből fakadó életellenes ostoba világképe szokta kínozni. Mert attól, hogy valaki intelligens, még lehet tudatlan.
Ha olyan intelligensnek érzed magad, nyomj be pár száz oldal mélypszichológiát (mondjuk C.G. Jungot), és ha más nem, legalább végre érteni fogod, mi a bajod. Senki nem azért szorong, mert hülyék körülötte az emberek...
Egyébként a "le kell foglalnom magam, hogy ne gondolkodjak" hozzáállásból idővel nagyon durva függőségek alakulnak ki, mert a problémád megvár, és idővel egyre "erőszakosabb" is lesz.
válasza: válasza:Te egy mérhetetlenül ostoba ember vagy, de ezt rajtad kívül már mindenki tudja.
Nem baj, ilyenek is kellenek a Világba, ezért ne marcangold magad.
Nyomkodjad a telefont, az való Neked.
válasza: válasza:Jung az egyik kedvencem. De őszintén szólva nem sok könyvét olvastam (asszem 4et a gondolatok a... - sorozatból).
Tudom, hogy van valami lelki problémám és hogy nem engedem meg magamnak, hogy szeressenek mások vagy, hogy valami maradandót létrehozzak. Még az is lehet, hogy szegről-végről nárcisztikus is vagyok. Azt is tudom, hogy miért szorongok és azt is, hogy nem lehet rajta változtatni. (igen, tényleg eljárhatnék pszichologushoz de ez az utóbbi 3-nál sem jött be. Csak üres beszélgetésnek éreztem. Annyira, hogy megesett hogy össze is vitáztunk Nietzsche örök visszatérés gondolatán)
A frontin az égvilágon semmit sem segít, ahogyan végül ez az "antimindfullness" attitűd, amit mostanában folytatok.
Az az igazság, hogy az antinatalista, nihilista, pesszimista nézeteim a létből való menekülésre, a megszűnésre bíztatnak és, hogy ezek a nézetek nem véletlen alakultak ki.
Lehetséges, hogy így meggörbítsen pár trauma és több évnyi fájdalom, inszomnia, depresszió és szorongás, amikor már igazából viszonylag rendbe jöttek a dolgok?
válasza:Aztán olyan is van, hogy negatív egyensúly: amikor egy ember ugyan szenved, de mégis fenntartja, megmagyarázza magának az állapotát, hogy az jó, mert az még mindig ismerősebb, és ezért biztonságosabb, mint az ismeretlen, ahol ő maga is kicsit más lesz. Ezt érzem nálad is.
A terápia akkor értelmes, ha az oda járó maga törekszik arra, hogy feltárja és kijavítsa a maga gondolkodási hibáit, és ebben segít neki az orvos. Ha csak bejár és várja, hogy a doki meggyógyítsa, akkor az idő (=élet) szépen telik, más nem nagyon van.
Esetleg meg lehet próbálni olyan terápiát, ami megkerüli a tudatos részt, nekem pl. nagyon érdekes volt a K.I.P. - abban nem tudtam meg- és félremagyarázni a dolgokat, csak az érzelmi részem reagált, működött, nyilvánult meg. Marha érdekes volt, hogy pl. van, hogy az ember valamit agyból akar megoldani, amit pedig csak érzelemből lehet. Ez nekem ott egy nagy felismerés volt. Igazából véded magad, nem akarsz változni, csak megerősítést keresel itt, hogy nem is kell, úgyhogy marad a kínlódás még egy darabig. Mennél tovább vársz, annál nehezebb lesz.
Ez elég árulkodó: "nem engedem meg magamnak, hogy szeressenek mások vagy, hogy valami maradandót létrehozzak" - Miért nem engedheted meg? Ez a te gondolatod egyáltalán vagy csak egy belsővé vált szülői/rokoni/tanári fenyítés?
válasza:6, 9 vagyok: Az alkotástól való félelemnek az is lehet az oka, hogy esetleg nem lesz elég csodálatos, amit létrehozol. Ez minden alkotónak feladat, bár nekem pl. muszáj alkotni. S bár törekszem arra, hogy amit csinálok, az tetsszen, de e mellett a belső célok, belső kihívások leküzdése fontosabbak.
Az egyszerű emberek lehet, hogy azért idegesítenek, mert sokan közülük szépen mennek a céljaik után, te meg nem teszed. Ők merik tenni, te meg totojázol. Kezd el azt a könyvet írni. De az is lehet, hogy valójában nem vagy rá képes, csak álmodozol erről, hogy mennyi mindenre képes lennél. De nem baj, azért csak kezd el, legalább kiderül. Ha meg menni fog az írás, akkor fog adni annyi örömöt, mint a telefonnyomkodás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!