Ha valaki meghal miért kell szomorúnak lenni, miért nem lehet fekete humort alkalmazni?

Öreg papák szakadnak rajtam általában mindig, hát én csak úgy voltam 4x mentővel eszméletlenül a migrénem miatt, hogy megmondták ha háton feküdtem volna belefulladok a hányadékomba, de a mandulaműtétemből is viccet csináltam hogy vérzett, bár k*rva szar volt, de legalább vicces.

Bár tény nálam is van határ, van aki túltolja, meg nem szoktam személyesre venni azért. Van aki katéterezésnél azt mondja, most meg lesz d*gva konkrétan a félholt betegnek, na ez tényleg nem vicces.

4. Miben nyilvánul meg? Abba, hogy nem csinálok magamból lelki roncsot, és van bennem annyi empátia, hogy a beteget sajnálom és nem azt nézem jaj de szar nekem?

Egyébként ez teljesen buddhista hozzáállás a halálhoz.

[link]

Én is beleestem már, ebbe, meg nyilván nekem is szar, de ettől függetlenül a halottnak szarabb és őt kell figyelembe helyezni nem a saját érzéseimet.

Nyilván személyiségfüggő is, van aki az életét búskomorságba éli le, bár mondjuk úgy kicsit megedzett az élet, kisgyerekként el se tudtam képzelni hogy meghaljak, meg se értettem miért lesz valaki öngyilkos, de hát idővel beleszokik az ember, vagy felemészti.