El kellene mondanom a szobatársamnak az önsértést?

Egész gimi alatt együtt laktunk a szobatársammal, jól kijövünk. Tavaly kezdtük az egyetemet és itt is egy szobában lakunk. 10.-es korom óta önsértek. Rengeteget hazudtam a sebeim miatt. Az egyetemen egy barátnőmnek elmondtam, mert meglátott egy zúzódást. Pár hete elmondtam az anyámnak, mert nem bírtam már tovább a hazugságokat. Összetört, de most, hogy tudunk róla beszélni, kezdi elfogadni.

Viszont állandóan azzal nyaggat, hogy mondjam el a szobatársamnak, mert nem élhetünk együtt így, azt se érti, eddig hogy sikerült. Én próbáltam összeszedni magam, hogy elmondjam neki, de valahogy mindig azt érzem, hogy ha elmondom neki, akkor elveszítem. Annyira egyben van és néha elmeséli, hogy mennyire lefárasztotta, hogy valaki a lelki bajairól nyafogott neki. Ezt nem lenézően teszi és mindenkit meghallgat, próbál segíteni nekik, de nem akarom, hogy én is egy teher legyek neki. Nem kell segíteni rajtam, én próbálok leszokni, már 2 hónapja "tiszta" vagyok, de még így is félek, hogy ha elmondom, megváltozik a kapcsolatunk és másként kezel majd, óvatosabban, vagy esetleg kevesebbet akar a közelemben lenni.

Szerintetek el kell mondanom? Fontos ez, hogy tudjon róla? Vagy csak még nem jött el az ideje, hogy elmondjam?