Ismerek valakit, aki nem foglalkozik senkivel. Milyen az élete, vagy hogy viseli, aki ilyen ember? (többi lent)

"fura zenei ízlése van meg hasonlók (metál)."

Hát ha furának tartod a metált, akkor te vagy fura!

Nem mindenki társfüggő és barátfüggő, vannak akik egyedül jobban érzik magukat. Emberek vagyunk, különbözőek vagyunk. Nincs semmi baja, attól, hogy te furának tartod, még nem az.

Én is ilyen vagyok. Suliban engem is furának, betegnek, bolondnak hittek a hozzád hasonlók, és szintén imádtak kitárgyalni, "nyomozgatni" utánam. (miket szeretek stb, legyen miről pletykálni) :)

Szerintem inkább ez a mentálisan beteg dolog, hogy ennyire foglalkoztat valakit egy idegen..

Válaszolva a kérdésre, jól elvagyok így. Nem hiányzik hogy legyenek barátaim. Sose voltam társasági ember. Hónapokig, évekig is ellennék úgy, hogy senkihez se szólok.

Otthon jól érzem magam, nem vesznek körül felszínes, kétszínű emberek mint pl régen az iskolában, most pedig a munkahelyen. Vannak háziállataim, ők jobb társaság mint bármelyik ember. Zenében a japán rockot szerettem mindig, egy-két sima rock, metál banda is van amit meghallgatok..

Szeretek olvasni, gitározni, rajzolni, videojátékokkal játszani. Ezeket mind tudom otthon csinálni.

Vásárolni is inkább netről szoktam.

Nem vagyok tele méreggel, nem vagyok boldogtalan.

Panaszkodni nem szoktam, mert elégedett vagyok az életemel, illetve senkinek semmi köze a dolgaimhoz. Pont ilyen kitárgyalós, kíváncsi, rosszindulatú munkatársaim vannak, szerintem ha meg is osztanék bármi személyes infót, rögtön azon csámcsognának :)

Szia!

Egész hasonló vagyok, mint amit leírtál. (ijesztően amúgy)

Nagyjából leírom, hogy ez hogyan épülhet fel.

Suliban is hasonló voltam, mint a leírtak, igaz ott ténylegesen mentális problémákba ütköztem, nem voltam hozzászokva a világ gyorsulásához, nem is akartam nagyon a része lenni.

Van, aki természeténél fogva introvertált és erre még rátehetnek különböző érzelmek is.

Pl. engem suliban őszintén szólva zavartak az olyan embere, akik úgy gondolkodnak, mint Te és mindig az introvertált embereket vonják kérdőre, hogy miért úgy él, ahogy.

Jelenleg ez már máshogy zajlik le bennem. Én megértem, hogy az "átlagnak" furának tűnik, hogy "nekünk" egész más az érdeklődési körünk, de én is tiszteletben szoktam már tartani és higgadtan válaszolok minden hasonlóra.

Emellett lényeges, hogy én büszkén vállalom, hogy én jól érzem magam egyedül és mindig le tudom magam foglalni valamivel. Bevallom, néha megnehezítette a dolgokat, de nem is nagyon akarok "szociális" lenni.

Amit írtam, hogy tiniként zavartak egyes szociális dolgok, azok mind oda fejlődtek ki, hogy most kiegyensúlyozottan tudok foglalkozni a saját dolgaimmal és egyedül is jól érzem magam.

Persze, mindenkinek van olyan oldala, ami nem a legnyugodtabb és valahol mindenkiből ki tud jönni a méreg.

A srácról, amit írtál becsülendő, hogy nem a munkahelyre viszi be a negatív dolgokat és nem hisztizik másnak. Én is így csinálom. Mindig pozitív vagyok az ottani környezetemmel szemben és semmi személyeset nem viszek oda, inkább jó hallgató vagyok, mert érdekel, hogy mi van az emberekkel.

Hobbijaimról annyit, hogy én is imádom a metált, amit írtál. Bár én animéket is nézek dögivel, ez is ugye néha böki az emberek csőrét, de nem tudok vele mit kezdeni, büszkén vállalom, hogy ettől érzem magam embernek, hogy érzelmeket generálok különböző módokon magamnak és megélem azokat.

Teljesen mindegy hogyan teszi ezt az ember, ha neki jó.

Én például jobban érzem magam sokkal, ha végre itthon lehetek. Amint hazajövök a munkahelyről letusolok és alszok, majd elfoglalom magam. Engem zavarna, ha valamit csinálni kéne, családdal foglalkozni, vagy hasonlók. Elismerem én lusta vagyok ilyenekre, ezért bele se fogok, így megelőzöm az esetleges problémákat. Meg igazából bele se szeretek ilyenekbe gondolni, mert nekem inkább ez a remete élet jön be jobban.

Elismerem azt is, hogy szoktam gyakorikérdéseken olvasgatni, főleg röhögni szoktam itteni dolgokon. Kell ennyi "szociális" még a remete életvitelt követőknek is, de nekem pont az ilyen "egy lépés távolság" szerű dolgok jönnek be. Nagyon kevés embert engedek közel magamhoz, mert tudom milyen természetem van.

Megkérlek, hogy ne tarts minket mentálisan betegnek emiatt, mert mi is csak az álmainknak élünk, ahogy te is.

Ja, és én 25 éves vagyok, normális barátnőm se volt még (nem is érzem annyira fontosnak ezt se), de még barátaim is alig. Főleg gyerekkoromban barátkoztam inkább.

Nekem például egy nyugodt élet az álmom, amiben nagy részt magammal foglalkozhatok.

Én is ilyen vagyok és szeretem a metált 🤟

De anime 🤮 (bocsi :()

#8 Maradjunk a témánál inkább.

Hányós emojival amúgy se lehet komolyan venni, mert nem méltó az animéhez.