Valamiért a legszerencsétlenebb embernek tartom magam, úgy érzem teljesen kiégtem. Mit tanácsolnátok?

1 éve végeztem egyetemen Programtervező informatikusként. Munkámra,fizetésemre nem lehet panaszom.(maximum annyi, hogy sokat stresszelek) Vannak barátaim akikkel jó a kapcsolatom, gyakran találkozunk, ülünk be helyekre. Mégis mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik az életemből és kezdek depresszióba esni.

Korábban sok hülyeséget csináltam egyetemi éveim alatt mint pl. alkoholizmus, különböző drogok, szerencsejátékok stb. (Csak ritkán a fű ami megmaradt és a sör) Emiatt, hogy szenvedélybetegségekre fogékony vagyok régóta nem akartam komoly kapcsolatot, nem akarom más életét tönkretenni ha egyszer elkattan az agyam. Viszont érzem, hogy ez így nem lesz jó és egyre inkább szükségem van valakire.

Hiába van az életem minden eddiginél jobban sínen pénzügyileg, ha a legboldogtalanabb most vagyok. Utoljára 22 évesen volt kapcsolatom, most pedig 26 vagyok. Alkalmi egy éjszakás kalandjaim voltak azóta csak. Nagyon félek az elutasítástól ezért nem szeretek ismerkedni, már az elején azon gondolkozom, hogy hogyan lesz ennek vége. Ha kapcsolattá alakulna, hogy fogom majd elszúrni a romlott személyiségemnek hála. A korábbi rossz döntéseimnek tulajdonítom ezeket, de nem tudok túllépni ezen a gáton.

Különböző könyveket is olvastam már a témában, a fiatalkori kiégésről is. Podcasteket is hallgattam angolul is. Elkezdtem új hobbikat, sétálni , úszni és edzeni is járok az elmúlt 2 hónapban. Egyetem alatt eléggé leépültem, 80kg-ról 120kg-ra híztam(10 már lement), az önbizalmam is csökkent ezáltal elég sokat a kialakuló férfi melleimnek köszönhetően is 😂.(tényleg nincs jó hatással a szervezetre az 5 éven át tartó önpusztítás). Ezért az utóbbi fél évben már nem is mertem még csak kezdeményezni senkinél.

Néha alvászavaraim is voltak időszakosan, ezt meditációval, továbbá napi szigorú menetrend betartásával sikerült orvosolnom, de előtte rivo, xanax, frontin hármasban láttam csak a megoldást sajnos.

Nem tudom, hogy mivel válhatnék ismét olyan boldoggá, mint amilyen voltam 18-20 évesen. Mindig egy életvidám energiával teli ember voltam. Mostanra viszont inkább egy pesszimista ember vagyok aki úgy érzi belefullad a mindennapokba.

26/F