Mi okozza a tériszonyos, szédüléses, zuhanásérzéses pánikbetegségemet (részletek benn)?

Szia. Hát nem este írtam, hanem 4 nappal később, de bocsi, csak most lett időm.

Első körben, nem vagyok gyógyszer szakértő, nem tudom alaposan hogyan is működnek ezek a gyógyszerek, de az alapján amit elképzelek és amit a pszichiáterem mondott anno, nem hiszem, hogy 15 évig kellene szedni egy anti-depit. Én is Rexetint szedtem, a Rexetin a szerotonin szint szabályozásában segít. A szerotonin ugye az a neurotranszmitter ami - borzasztóan leegyszerűsítve befolyásolja bizonyos - érzékelésünk. A depressziónál, szorongásnál is a normáltól eltérő a szerotonin szint. Na ez a gyógyszer hosszú távon segít ezt szabályozni, de onnantól gyógyszer nélkül kéne ennek szinten maradnia ideális esetben (szerintem).

Nem vagyok nagy gyógyszer ellenes, én is szedtem kilóra gyógyszereket, de be kell látni, hogy a jótékony hatásuk mellett rengeteget rombolnak, függőséget okoznak, illetve sokszor szakszerűtlenül, alapos kivizsgálás nélkül tömik belénk.

Emiatt az, hogy 15 éve szedsz avagy szedned kell, szerintem eleve nem jó. Ha elolvasod a Rexetin mellékhatásait, akkor fura mód azt fogod látni, hogy ugyanazokat a problémákat okozhatja, amik ellen szeded. Ezek a gyógyszerek nem gyógyítanak, tompítják a tüneteket, hogy meggyógyulhass, de ha nem gyógyulsz meg, akkor egész életedben is szedheted őket ... Na de lépjünk tovább.

Mindenkinél másmilyen ez az érzés, de egyébként amit te érzel, az kb. egy az egyben megegyezik azzal, amit én is érzek. Hogy mi az oka a pánikbetegségnek, az szerintem rejtély. Sok dolog együttállása okozza, rengetegen szenvednek benne, s mivel a pszichiátria, a pszichológia nem igazán van komolyan véve ténylegesen az orvostudományban évszázadok óta, így szerintem sok ideig fog még gondot okozni ez emberiségnek. Ámbár mivel egyre gyakoribb és egyre több embert érint, előbb utóbb majd csak elkezdenek odafigyelni.

Ezeket a dolgokat tudatalatti "csomók" okozzák, kimondatlan problémák, ha csak nem biológiai szinten van valami probléma. Lehet úgy érzed minden jó és mégis történnek ezek a dolgok, de valószínűleg nem jó minden.

Nekem 2018 körül volt egy ilyen korszakom, akkor mentem el pszichiáterhez, pszichológushoz. Pszichológussal már előtte is próbálkoztam, de rengeteg a hozzá nem értő. Egy pszichológusnak nem annyi a dolga, hogy beszélgessetek vagy hogy éppen küldje feléd a "pozitív energiát". Ez nem egy nagymami szakkör a házak előtt, ennek egy terápiának kellene lenni. Szóval elmentem a pszichiáterhez, Rexetint és Frontint kaptam, utóbbiból a leggyengébbet. Kb 1-2 hét alatt hozzászoktam a Frontinhoz, ámbár legalább tudtam aludna a segítségével, de az egész napos fura érzés, hogy egy pánik roham szélén állok mint ahogy te is írod fent állt. Ezután Tisercint írtak fel nekem, amiből azt mondta az orvos, hogy napi kettőt szedjek. Egy fél szem másfél napra konkrétan majdcsak nem teljesen leszedált - ekkor voltam egyetemista. A pszichiátert ezután ott is hagytam, a Rexetint szedtem egy évig, a Frontint 2 hónap után abba hagytam, az utolsó 1-2 hetet felezéssel tettem le, mert a benzo-k kemény függőséget okoznak, érdemes vigyázni velük.

Olyan 1 éves pszichoterápia után kezdtek elmúlni a panaszaim, de még ezután is jártam 1 évig, amíg el nem költöztem. Egészen 1-2 hónappal ezelőttig teljesen rendben voltam, de sajna megint előjöttek a problémák. Fiatal vagyok, van autóm, házam, pénzem, munkám, jó kilátásaim, a munkám szintén nem stresszes, mégis megvan ez a problémám. Mondjuk én nagyon magányos vagyok, depressziós is, alig mozgom, nem megfelelően táplálkozom, de ezen kívül sem vagyok valamiért elégedett az életemmel, nem teljesen tudom miért, de valami oka biztos van. Úgy érzem ha ez kiderülne, elmúlna minden problémám. Úgyhogy én is pont most fogok újra menni pszichiáterhez (de nem akarok gyógyszer szedni), s újra járni pszichológushoz.

Amit én az évek alatt megtapasztaltam, az az, hogy nem szabad feladni és elkeseredni. Én is úgy érzem, hogy ver engem az élet és újra és újra rossz dolgok történnek velem a legrosszabb pillanatban, néha sokat is siránkozok ezen, talán ebből a legnehezebb felállni, de ezen túl kell lendülni. Mindig kell legyen cél, hogy mi a következő lépés. Nekem most az orvos. Utána pszichológus. Utána életmód váltás. S az életmód váltás... Általában arra is utalnak a pszichoszomatikus problémák, hogy nem figyelünk oda az életünkre. A lelki egészség kulcsa a testünk karbantartása. Mozogni kell és helyesen táplálkozni. Friss levegőt szívni, természetbe kerülni, illetve emberek közé. Lehet jónak tűnik a környezet, én is a belvárosban élek, vadonatúj lakásban, minden nagyon közel van, minden 5 percre, itt élek a nagyok között, de nagy a szmog, rohadtul zajos kint, rohadtul zajosak a szomszédok, sok kis apró dolog ami észrevétlenül mélyeszti belém fogait. Ki kell zárni, merni kell lépni.

Simán lehet, hogy sz** a pszichológusod. Váltani kell! Én három pszichológust hagytam ott, mire megtaláltam egy számomra megfelelőt, ő sem volt kifogástalan. Rengetegen nem csinálnak semmit, csak a pénzt kérik el, a klinikai szakpszichológusok meg gyakran nem odaadással végzik a dolgukat, hanem mint többi szakrendelés, ellátják a soron következőt és kész. Rengeteg módszer van már, amit sokan egyáltalán nem alkalmaznak. Rengeteg terápia van, próbálkozni kell, de azért a világ minden vagyonát sem elszórakozni. Van ahova belehet feküdni TB alapon hetekre, írnak róla rosszakat és jókat is, valahol nagyon keményen gyógyszereznek, az nem tetszene, mások azt írják jó, utána kell nézni. Van pszichodráma, amiért fizetni kell, de valakinek segít. Keresni kell a lehetőségeket.

Summázva ezek a gondolataim, remélem van amivel segítettem.

Ne haragudj, de már kezdek kicsit értetlenül állni a dolog előtt.

Két eset van.

- Vagy biológiailag vagy beteg, értsd rendellenesen működik valami a szervezetedben

- Vagy történt valami, ami kiváltja ezt a zavart

Amennyiben az előbbi, akkor nincs rá gyógymód, egyik személyiségzavarra sincs gyógymód, gyógyszeres kezeléssel lehet tompítani a tüneteket, kompromisszumot kell kötnöd annak érdekében, hogy élhető legyen az életed.

A másik esetben pedig, meg kell találni az a feldolgozatlan "traumát", ami okozza a problémát. Ez pedig nagyon ingoványos terep, nincsenek 100%-ig biztosan működő módszerek.

Te itt azt akarod, hogy évszázados kérdésekre adjon neked valaki választ, itt nincs egy szimpla válasz, hogy ha ezt és ezt csinálod meggyógyulsz, vagy ha ezt és ezt beszeded, akkor meggyógyulsz.

Én két évig jól voltam, mert olyan gondolatokat tettem magamévá, amit egészen addig tudatosan nem ismertem fel, de tudat alatt nagyon is nyomasztottak. A pszichoterápiás kezelések így működnek. Tök mindegy, hogy nálam mi volt az a kimondatlan dolog, mert nálad valószínűleg más. Lehet nálad nem is ez a probléma.

Ebből nem lehet kilábalni ilyen kapkodva, meg ilyen kétségbe esetten. Ezt lassan és tudatosan kell vezetni, mert különben vagy a gyógyszerek, vagy a démonjaid fognak magukkal rántani.