Akinek pánikbetegsége van mesélne a tüneteiről?

Egyetem alatt sokszor volt ilyenem, később néha a munkahelyemen is, de még szűkebb körű baráti társaságban is előfordult. Nem tudom különösebb dologhoz kötni, teljesen random jött elő. Azért minél több ember vett körül, annál valószínűbb volt a dolog. Mostanában hál' Istennek már nagyon ritkán kap el. Hogy mitől múlt el? Fogalmam nincs. Talán már kevésbé izgatom magam bármin, amit csinálnom kell, nem szorongok annyit amiatt, hogy mit gondolnak mások.

Egyébként ami annak idején valamelyest segített, az az, hogy tudatosan felkészültem az ilyen helyzetekre. Úgy mentem mindenhova, hogy "Oké, most tuti biztos rámjön ez a nyavaja - mit fogok csinálni?" És próbáltam eltervezni: ha gond nélkül ki tudok lépni a társaságból egy kicsit szellőzni, akkor kiugrottam. A friss levegő vagy egyedül mászkálás, egy kis hideg víz a mosdóban, stb. általában segített. Olyan is volt, hogy a padsor közepén voltam, és rámjött ZH írás közben. Akkor tördeltem a kezem, aztán néztem magam elé, és vártam az ájulást egy órán keresztül. Aztán egyszer csak elmúlt, és befejeztem, amit még tudtam :(. És ha nem tudom ilyen észrevétlenül elintézni társaságban? Hát, akkor mondom nekik, hogy bocsi, most rosszul vagyok, ki kell mennem egy kicsit. Na bumm. Nem kell ettől félni, az emberek azért segítőkészek, megértőek ilyenkor. Rájöttem, hogy sokszor az feszélyez, hogy mások észreveszik, vagy mások előtt rosszul leszek. Ezen segített az, hogy elterveztem, hogy ha már nincs más, akkor egyszerűen megmondom és kész, többet agyal rajta az ember, mint amennyit valójában kéne. Amúgy volt, hogy még akkor is előjött, amikor egyetlen emberrel voltam valahol. Ilyenkor az megnyugtatott, hogy ő simán megérti, ha megmondom neki, hogy most nem vagyok jól - de nem kellett, viszonylag gyorsan elmúlt.

Még valami: volt, amikor az segített, hogy valamibe belekezdtem gyorsan és intenzíven. Jegyzetelésbe, valamit elkezdtem magyarázni, tenni-venni, ilyesmi. Ez némileg para, mert az ember fél, hogy pont most ájulok el, de egyszer sem volt ilyen, és ilyenkor általában gyorsan elmúlt.

Szóval ezek a gondolatban átfuttatások és eltervezések, meg pár apró technika azért segítettek. Ettől függetlenül minden ilyen eset nagyon rossz volt.