Hiányos szeparációs, individualizációs folyamat?

Ha valakit a szülei mindenben korlátoztak, visszafogtak, nem hagytak fejlődni valamint a világot "gonosz és félelmetes" helyként kezelték ami okán a gyerekben is ez a kép alakult ki azt, hogy lehet a leggyorsabban orvosolni? Nos a szüleink így neveltek engem és a nővéremet. 16 éves vagyok, tehát lassacskán felnőtt. Szociális szorongásom van, nincsenek barátaim. Semmit sem tudok a felnőtt élet dolgairól. Mint a pénzügyek, bankolás, szerződések, hivatalos dokumentumok stb. Csupán a tavalyi évben sikerült leküzdenem a fóbiámat attól, hogy bemenjek a boltba. Valamint félek a tömegközlekedéstől is. A nyáron azért hagytam ki egy kirándulást, az unokatestvéremmel, mert ahhoz egyedül kellett volna utaznom. De a szüleim se nagyon díjazták az ötletet, hogy utazgassak. Életképtelen vagyok. Ha megkérem a szüleim, hogy edukáljanak, akkor kiskadnak, hogy én biztos el akarom hagyni őket, azért akarok önállósodni. A nővérem is hasonló cipőben jár, mint én és ő jövőre megy fősuliba és kollégiumba és ettől a ténytől rendszeresen pánikrohamai vannak. Én nem szeretnék úgy járni, mint ő. Szeretnék mások hibájából tanulni és nem elkövetni ugyan azokat. Hogyan győzhetném le a szorongásaimat? És milyen forrásokból edukálódhatnék például a pénzügyekkel és egyéb témákkal kapcsolatban, amiknek olyan a nyelvezete, hogy meg is tudom érteni? Tudom, hogy 16évesn nagyon nem itt kellene tartanom. De szeretném orvosolni a problémát, szóval kérlek ne ítéljetek el. Az osztálytársaim sokkal érettebbek, mint én. Nincsenek barátaim, nem igazán van olyan felnőtt rokonom akivel olyan lenne a kapcsolat, hogy kérdezhetnék, a szüleimre nem számíthatok, az iskolában pedig nincs megfelelő edukáció. Tudnátok tanácsokat adni?