Mi a véleményetek a lent említett gyógyszerek adagolásáról?

Nem akartak haza engedni mikor elmondtam, hogy beszélni szeretnék valakivel, nem gyógyszert, leszedálva lenni, hanem azt szeretném, hogy a további kezelésem menetéről tájékoztatást adjanak, mert többszöri kérés ellenére sem voltak hajlandóak felvilágosítást adni.

Amikor befeküdtem az első kérdésem az volt, hogyha meggondolom magam, akkor haza szeretnék jönni, mi ennek a menete. Azt mondták haza jöhetek, persze. Bármikor.

Ez úgy sikerült végül, hogy a férjem, akinek jogi diplomája van megfenyegette az intézményt, hogyha nem engednek el, akkor rendőrt hív xy-ra hivatkozva.

Voltak akik kedvesek voltak, de volt egy nővér aki passzív-agresszív módon maradásra akart bírni azzal a mondattal, hogy "két lehetőséget látok, ami lehet. Ha most haza mész, akkor csak egy hisztis kis csitri vagy, vagy a papírjaid alapján komoly mentális problémáid vannak és akkor itt kellene maradj. Melyiknek érzed magad?"

A hazaengedő ügyeletes orvos pedig terápiát javasolt a zárójelentés végén a Tündérhegyi klinikán.

Rosszabb lelki állapotban jöttem ki mindezek után, mint amivel bementem.

Kaptam más diagnózist is, de ezek az alvászavar miatt alakultak ki. Azért utalt be a háziorvos, mert 5 hónap alatt 3 alkalommal próbáltam különböző gyógyszereket, különböző adagolásban, a pszichiáter ajanlasara, aludni mégsem tudtam.

Így úgy látta, hogy próbáljuk meg.

Egy normális és egészséges párkapcsolatban ezt mindenki megteszi a szerettéért, mégpedig azt is, hogy támogatja a mentális problémái leküzdésében.

Nem csak a férjem tehet a harmonikus kapcsolatról, hanem én is, hogy nem vele tombolok, ha egész héten max naponta 2-3 órát alszom.

Értem, hogy miért írtad, de ha valaki ezt nem teszi meg a párjáért, akkor észre kell venni, hogy rossz párkapcsolatban van és tenni kell ellene. Én ugyanezt megtettem volna érte.