Borderline. Honnan tudhatom, hogy létezik-e még a valódi személyiségem, illetve, visszatalálhatok-e hozzá valaha?

Én értem, szerintem jól elmondtad, mit érzel. Terápiával elvileg lehet, de óriási munka. Mivel kisgyerekkortól kell felépítened magad. Szerintem tök jó, hogy így rálátsz hogy valami nem jó, és keresed a megoldást.

Ami szerintem fontos, és nem érted, hogy a személyiség magja nem csak annyiból alakul ki, hogy mihez értesz, miben van tehetséged, mit szeretsz csinálni. Valaki nem attól valaki, hogy stabilizálódtak a szerepei. Egy érett, egészséges személyiség nem szerepeket játszik, hanem belülről fakadnak a motivációi, és belső késztetésekből reagál helyzetekre.

Ne hasonlítgasd magad másokhoz. Az élet nem bevásárlólista. Jól látod, hogy először magadat kell rendberakni. Mert gyermeket csak érzelmileg stabil, érett személyiség vállaljon, különben a gyerek súlyosan megissza a levét. Párkapcsolatban ugyanúgy felelősek vagyunk a társunkért is, hogy őneki meleg hátteret tudjunk biztosítani (és fordítva persze, ez kölcsönös kell hogy legyen).

Ezért először is valóban terapiára kell menned, ne érdekeljen, hogy más hol tart az életben. Nagyon sokan felelőtlenül ugranak bele házasságba, családalapításba, és utána boldogtalanul élnek évtizedekig. A házasságok fele válással végződik, és a másik felének egy jó része boldogtalan, csak nem válnak.

A gyerekeket sokan erőszakkal nevelik, így vagy úgy bántalmazzák, elhanyagolják, így alakulnak ki náluk a személyiségzavarok és más mentális problémák.

Nagyon kevés ember van, akikről igazán példát lehet venni, és egyáltalán nem biztos, hogy az igazi példaképek olyan életet élnek, ami a nagykönyvben meg van írva.

A fontos szerintem, hogy önazonos legyen az ember, és persze ez egyáltalán nem olyan egyszerű.

Az időt már nem tudod visszaforgatni. De senkinek az élete sem tökéletes.

Szerintem a legközelebb előtted álló feladatra koncentrálj, ne a több éves tervre. Meglátod, mi nő ki belőle, ha elindítasz egy változást.

A terápia mellett szerintem kezdd kicsiben. Pl. ha kicsit is érzed, hogy valamit szívesen csinálnál, azt próbáld ki. Meglátod, tényleg jól esik-e. Akár legyen ez egy aktivitás, vagy valami étel, valahova elmenni. Azt figyeld, hogy érzed magad közben. Adj magadnak türelmet. Kezdd el felfedezni magad. Akkor is ha még az érzések homályosak.

Az első jól írt le mindent.

Ehhez még hozzátenném, hogy az önazonossághoz kell az, hogy ismerd a félelmeid és a vágyaid. Ha megéled a vágyaid, kezdve a legapróbbaktól a legnagyobbakig, ha legyőzött a félelmeid, kezdve a legapróbbaktól a legnagyobbokig, akkor biztos szépen lassan érezni fogod hogy a saját utadon mész, vagy a világon valahol, valakik között. Nem tudom, mi az oka annak, hogy elnyomod magad. Érdemes megkeresni az okát, hogy mi áll az útjába annak, hogy megismerd magad.

Rossz családi kapcsolatok? Traumák az életedben? Magányosság, szégyen?

Van valami, amit nem oszthatsz meg másokkal?

A pszichiátriai diagnózis, amit írtál, hogy BPD-s vagy, biztos egy dolog a sok közül, ami miatt így érzed magad, de nem az egész.

5-ös válaszoló vagyok.

Próbálok választ adni a kérdésedre, de nem biztos, hogy ezekre van válasz, vagy én meg tudom adni neked.

Ha a vágyaid "erkölcstelenek"... Kinek mi az erkölcstelenség. Én ugyan nem éltem ki magam ilyen szinten, hogy mindenkivel lefekszek, de ha te sok emberrel lefekszel, és ezzel nem bántasz másokat (mondjuk házas emberrel lefeküdni nyilván tabu), akkor nyugodtan csináld, azt nem kell szégyellni. Ha nimfomániás vagy, az más dolog, mert azt kezelni kell, hogy Te megnyugodjál az életedben.

Az hogy valaki sok emberrel lefekszik, nem zárja ki a hosszútávú kapcsolatot. Előbb kiéled magad, aztán ha meguntad, keresel magadnak valakit akivel érdemes komolyan venni a kapcsolatot. Az előzetes szexuális élményeid legalább megismertetik veled, mire van szükséged. Szintén nem egy szégyellni való dolog.

Ha arra gondoltál, hogy kényszeresen mindenkivel le akarsz feküdni, akkor gondolkozz el azon, mi az, amit Te pótolni akarsz magadban a rengeteg idegen emberrel meg szexszel.

De például ha neked az a vágyad, hogy sokat cigizz meg igyál, meg drogozz, amivel ugye magadnak ártasz, akkor a vágyad mögött megint van valami, amit pótolni akarsz, csak el kell jutni odáig, hogy mire van igazán szükséged. Barátok kellenek, vagy az unalom ellen kell valami kaland, vagy arra van szükséged hogy nyitott legyél, szeressenek az emberek, stb? Ilyen általános dolgokra kell gondolni.

Amúgy én is utálom magam visszanézni, visszahallgatni, és nagyon sok ismerősöm mondta, hogy ő is utálja. Szerintem ez egy emberi furcsaság.

Az önképed rossz. Sokat foglalkozol azzal, mit gondolnak mások. Én keresztül mentem ugyanezen, mondjuk én fiatalabb koromban, meg egy kicsit most is. Érdemes dolgozni azon, hogy jobban tetszél magadnak. Tudatosítsd magadban, hogy idegen emberek véleménye nem számít.

Én kisgyerekkorom óta alapvetően szégyellem magam, és arra jutottam, hogy azért, mert általában azt a visszajelzést kaptam a szüleimtől gyerekkoromban, meg főleg tinédzser koromban, hogy én szégyellni való vagyok. Pl. azért, mert nem húztam ki magam, rágtam a körmöm, pattanásos voltam, ellent mondtam a szüleimnek, rendszeresen alkoholizáltam, rendetlen voltam. Ezeket nem lehet parancsszóra abbahagyni, szóval csak szégyelltem magam és ez az érzés bennem maradt annak ellenére, hogy már abbahagytam ezeket.

Tuti hogy neked is vannak ilyen élményeid, amik megmaradtak benned. Valószínű éreztették veled, mert egy szerető közegben inkább jobbra sarkallják és bíztatják az embert. Gondolom ez nálad hiányzott.

Az hogy nemsokára 30 vagy és a senkinek gondolod magad: azt kívülről senki meg nem mondaná, hogy te egy senki vagy. Annak érzed magad, mondjuk nem használtad ki a fiatalságod, vagy képtelen voltál fiatalabb korodban magadra koncentrálni, és ezért sehol nem jársz.

Orvosolható azzal, hogy elkezdesz lépéseket tenni afelé, ami érdekel.

Én 23 éves vagyok, nincs lakásom, nem volt még olyan munkám, ami tökéletes, amit csinálok, abban középszerű vagyok, és a párkapcsolatom is tele van hibával. Az utóbbi éveket elpazaroltam a semmivel. Nagyon messze vagyok attól, hogy elmondhassam, megérkeztem valahova. Sokan vannak így, de ezt nem reklámozzák.

Ha elfoglalod magad valamivel, akkor kevesebbet fogsz arra gondolni, hogy lúzer vagy. Csak csinálsz valamit, amitől kikapcsolsz. Ezt a dolgot keresd.

Ha segítek ezzel, akkor örülök. Ha nem tudok segíteni, akkor csak leírtam az én nézőpontom :D

Még végig se olvastam, de:

"Ha pl. tehetséges festő vagyok, de senkinek nem mutatom meg, az nem változtat azon, hogy tehetséges festő vagyok."

Dehogyisnem! Magadnak megmutathatod, és ez pont elég. Én is border vagyok, de rájöttem,hogy felesleges foglalkozni mások véleményével...