Valami tipp/tanács?

Kicsit hosszú lesz, de előre köszönöm mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és végigolvassa, hatalmas pacsi!

Nos a problémám az, hogy az utóbbi időben volt egy szakasz (1-3 hónap) az életemben, ahol hirtelen minden addigi kapcsolatom (párkapcsolat, baráti kapcsolat - ez utóbbi csak ideiglenesen) megszűnt. A szakítás feldolgozása miatt minden hétvégén ittam, közel félévig, igazából a legrosszabb módot választva a feldolgozásra. Amikor elhatároztam, hogy ez így nem oké és az élet megy tovább, addigra jött két hét semmittevés (leállás a cégnél, decemberben), ami nagyon tönkre vágott mentálisan. Eleinte nagyon magamba fordultam, elkezdtem szorongani, majd pánikrohamok is rám törtek, amikor ki kellett mozdulnom itthonról (a szorongásban szerintem közrejátszott az is, hogy anyumnak bemutattam egy munkatársam, akivel azóta összejöttek, viszont én nem éreztem magam komfortosan amiatt, hogy itthon is itt van a munkatársam, pedig nagyon jóban vagyunk, de szerettem mindig is elkülöníteni az itthoni énem a munkahelyitöl). Ahogy visszaálltam munkába, pár hétig még rossz volt, aludni sem aludtam csak pár órákat, ameddig nem találtam egy könyvet (Tolle: A most hatalma), ami egész sok dologban segített, szorongás és pánikrohamok már nincsenek, cserébe belecsúsztam a "hipochondriába". Ami szerintem igazából nem az, mert csak 3 dolog az amitől tartok és amikre görcsösen figyelek. Az egyik ilyen a derealizació, deperszonalizáció (amiket akkor tudtam meg, hogy léteznek, mikor utána olvastam a szorongásnak kicsit mélyebben, bár nem kellett volna), a másik az agyvérzés (az egyik munkatársamnak a férje kapott azt, aki szintén a cégnél dolgozott és 8 órán keresztül egyszer azt hallgattam csak egész műszak alatt, azóta nagyon figyelek arra, hogy ha valamit nem fogok fel elsőre, akár hallásban, akár olvasásban, vagy nehezebb írásban összeraknom egy szót, akkor már elkezdek aggódni), a harmadik pedig a látótérkiesés (ez a legreálisabb a három közül, mert volt aurás migrénem, ami ezzel járt évekkel ezelőtt, így tudom, hogy milyen rossz.), amit mostanában szintén nagyon túlreagálok és rendesen betudom képzelni magamnak, hogy az van, pedig csak fáradt vagyok/fáradt a szemem. (Onnan tudom, hogy nincs az, hogy alapból nem esik ki a tárgyaknak sem a bal, sem a jobb oldala, sőt mindent rendesen látok, ameddig eszembe nem jut, hogy olyan, mintha látótérkiesésem lenne.) Az is lehet, hogy a szemüveg hiány miatt homályosabban látok és az a fura, mert eddig volt szemüvegem csak eltört, csináltattam másikat, ami viszont nagyon erős lett meg van benne cylinder, ami miatt nem jó hordani. (Intenzíven hordtam egy hónapig, hogy hátha hozzá szokik, de nagyon erőltette a szemem, így majd visszaakarok menni, csak most elég nehéz bejutni, hosszú a várólista)

Szóval a konkrét problémám az, hogy hogyan szüntessem meg teljesen ezeket a beidegződéseket? Ha sikerül elterelni a figyelmem, akkor semmi bajom, viszont változó, hogy mikor mennyire megy, próbálom magam lekötni mindig, de van amikor csak nagyon rövid időre sikerül. Illetve vannak olyan napok, mint például a mostani is, hogy egésznap az utóbbi kettőn (dekoncentráltság, tompult agy, fáradtságérzés, látótérkiesés) kattogott az agyam, ilyenkor csak ezekre tudok gondolni, szapora szívverésem is lesz és egyre jobban olyan, mintha valami nyomná a fejem (vagy lehet ködös agy érzetem van). Nagyon aggaszt, hogy nem vagyok olyan, mint régen és ezek az irracionális bebeszéléseim gátolnak a nyugodt, boldog életben, pedig annyi mindent elszoktam tervezni, ami feltöltene, de egyszerűen van amikor nem megy, nem tudok kiszakadni ezekből a gondolatokból vagy csak nagyon nehezen, ezért inkább fekszek és tovább rontom a helyzetet azzal, hogy rákeresek az ilyen-olyan tünetekre. Gondolom, hogy a pszichológus megoldaná vagy legalábbis segítene, viszont oda majd csak tavasszal tudok bejutni, ha bejutok, addig jó lenne, ha valahogy huzamosabb időre kiszakadnék ezekből vagy akár véglegesen.

20/F