Érez még így valaki ?

Annyi mindent érzek egyszerre. Egy stresszes időszak után meg kellett volna könnyebbülnöm, de a felszínre törtek olyan dolgok, amik eddig rejtve voltak... csak azt veszem észre, hogy mindenen elsírom magam. Nem tudok kikapcsolni, kattog az agyam és mindent- mindennel összekapcsolok és az egész egy nagy megoldandó problémahalmaz. Miért nem tudom legalább kicsit élvezni a sikert? Hiszen alig 2 napja történt valami jó dolog... de úgy látszik az nem volt elég és csak a rosszat látom meg. Abból viszont bőven kijutott.

Persze lehetne ezeket priorizálni, de őszintén szólva minden zavar. Az én szerelmi életem, a szüleim válása,a karrieremhez vezető út, az önképem...olyan csalódott vagyok! Annyi mindent úgy fogok fel,mintha valami feladat lenne. Tényleg már semmi örömöm nincs semmiben. Valami fantáziavilágban élek, ahol minden szép és jó. Közben a valóság messze elmarad az elvárásoktól. Nem mondom, hogy nem teszek érte, mert ez nem igaz. Teszek...egyszerűen élvezni nem tudok semmit(vagyis csak ritkán és rövid ideig) és nincs olyan pillanat, amikor minden jó. Valami mindig elromlik. Most pl szüleim válása. Kiábrándultam a házasságból is. Pedig annyira akartam...dehát velem is nemrég szakítottak. Az újabb ismerkedés pedig nem úgy halad, ahogy szeretném. Most akarok szeretetet, figyelmet,mindent, mert most van szükségem rá. Úgy érzem nem tudok várni...nincs már időm a boldogságra és félek, hogy túl sok idő el telik boldogtalanul. Nem így kellene élni! Most is szerelmes vagyok, de boldogtalan. Elkezdtem iszonyatosan aggódni, agyalni, befeszülni, ragaszkodni...azt hiszem függni. Nem ismerem még fél éve sem, de már úgy gondolom,hogy nem akarom elveszíteni. Félek, hogy ő is éltűnik az életemből. Tudom, hogy senkit sem lehet leláncolni és börtönbe zárni, de mégse tudom lazábban kezelni.

Érez még így valaki? Ilyen összezavarodottan? Mit kellene tennem? Hogyan lehet belülről megoldani? Vagy már külső segítség kéne?