Normális, ha nem akarok olyan pszichiáterhez járni, akinek a fia drogozik?

Kicsit fogalomtévesztésben vagy, a pszichiáter dolga nem a gyereknevelés és általános mentális jóllét biztosítása. Az a pszichológus, akire te gondolsz. A pánikrohamjaid kezelésének semmi köze ahhoz, hogy a magánélete milyen.

Ettől függetlenül olyanhoz járj, akivel komfortosan érzed magad és akinek meg tudsz nyílni, hogy pontosan felmérhesse a helyzetet. Ha tudsz máshoz menni, tedd meg minden további nélkül.

Teljesen jogosak ezek az ellenérzések, tök normális, hogy ezt gondolod. De nem kell észérveket felsorakoztatni pro és kontra a pszichiáter mellett. Ha úgy érzed, nem tudsz vele együtt dolgozni, akkor keress valaki mást.

Én nem hiszek abba, hogy a szülő munkavégzésének a jóságát mindig tükrözi a gyerek. Egy jó matektanár gyereke sem mindig ért a matekhoz. Egy jó rendőr gyereke is szeghet szabályt. Monk, a flúgos nyomozó pszichiáterének is problémás fia volt. Bár ez nem a legjobb példa.

A pszichiáter alapvetően orvos, vagyis inkább gyógyszereket ír fel és csak kisebb részben foglalkozik a lélektani dolgokkal. Ha van pszichoterapeuta képzettsége, akkor lehet csak beszélgetős terap. Ha pszichoterapeuta és foglalkozik a lélektannal, akkor is gondolom számít, hogy megvoltak-e már a gyerekei, amikor elkezdett foglalkozni vele, kezdetektől tudatosan nevelte-e a gyerekeit a tanultakat is figyelembe véve. A gyereknevelés pedig nem olyan, mint egy terápia. A lázadó gyerek nem ül le önként elemezni a nehézségeit az anyjával hetente-havonta és valószínűleg nem szedne gyógyszert, ha az anyja felírná.

Bocsi, kicsit hosszú voltam. Szóval a lényeg, hogy szerintem nem feltétlenül lehet megitélni egy ember munkavégzését a gyerekei alapján. De ha úgy érzed, nem tudsz megbízni benne, akkor ne maradj nála