Hogy tudnék megbocsájtani magamnak, amiért fogdosás áldozata lettem és a sokk miatt nem reagáltam rá semmit?

Oké, hogy ez akkor eléggé kellemetlen élmény volt, de aki alapvetően normális annak egy ilyet nem szabadna azért ennyire komoly traumának éreznie.

Ez nulla egy súlyosabb baleset, környezeti katasztrófa vagy háború elszenvedéséhez képest, pont a nem brutális traumák egészséges feldolgozása (amihez kellhet pár hét, hónap) teszi erősebbé az embert.

Egyébként meg lehet hogy a férfi kollégád nem is egy aljas fazon, csak piásan a gátlástalan férfiállat előjött belőle (amit minden nagyobb tesztoszteron szintű férfi egyedbe beletett bizony a természet, csak szerencsére a civilizációs máz miatt ez ritkán jön elő).

Meg szórakozóhelyeken azért ronda nők is levadásznak néha piásabb béna, de hozzájuk mérten jó testű, ápolt srácokat...

Ácsi ácsi ácsi. Oké, neked xarul esett, rossz emlék, trauma, lefagytál. De feljelentés? Szerinted kapott volna azért valamit, mert fogdosott...és te nem reagáltál rá semmit? Akkor bocsi, de neki ezt tudnia kellett volna? Talán ha most azt mondod, hogy olyan ittas voltál, hogy eszméletednél se voltál, akkor igen, igazad lenne, jogos lett volna a dühöd. Ez történt? Be voltáld drogozva, vagy matt részeg voltál? Mert az, hogy "lefagytam, bocs, de amúgy józan voltam és nem akartam" egy elég gyenge me too sztori.

Mármint sajnállak, és nem hibáztatlak, de neked pszichológus kell, nem bosszú.

Azt kérdezed, hogy tudnál megbocsátani magadnak. Miért okolod magad olyan dologért, amiben nem vagy vétkes? Szégyellje magát az, aki fogdosott. Akárhányszor feljön benned ez a gondolat, mindig válaszolj magadnak. "Nem én vagyok a bűnös, csak kihasznált az az ember, kihasználta a cselekvőképtelenségemet."

A gyűlölet és a bosszúvágy pedig nem jó tanácsadó. Csak erősíti benned, hogy ne engedd el ezt a dolgot.

Tehát azzal kezdd, hogy ne hibáztasd magad, utána pedig engedd el a gyűlöletet, hiszen a múltat már úgysem tudod megváltoztatni. Kár miatta magadat marcangolni.