Hogy tudnék megbocsájtani magamnak, amiért fogdosás áldozata lettem és a sokk miatt nem reagáltam rá semmit?

19

Miért, téged bedrogoztak? Ez eddig nem volt a sztorid része, csak hogy kicsit be voltál csiccsentve... :)

Magyarorszag előre megy nem hatra.

Minek iszik aki nem birja ?

Úristen, nem hiszem el, hogy ez ilyen régi kérdés már és milyen válaszok vannak itt, osztogattam rendesen a nem hasznos reakciót, alig adtam valakinek hasznosat.

Az teljesen igaz, hogy legjobban pszichológus tud segíteni neked, már ha kifogsz egy jót, tegyük hozzá, pontosabban neked valót, mert nekem is volt olyan, akihez jártam egy évig és semmi értelme nem volt, aztán viszont jártam olyanhoz több évig is, akinek sikerült megváltoztatnia a világnézetemet, és abszolút hasznosnak tartottam a terápiáját, amit depresszió miatt kezdtem el.

Ez a második viszont már külföldön történt, ami nem olyan lényeges, csak azért emelem ki, mert ahol én élek, mindegy is, hogy hol, ott az óvónők azt a mondatot rágják a gyerekek szájába, hogy az én testem csak az enyém - óvodai verekedések ellen is, hát még a nagyobbakról nem is beszélve.

Írom mindezt azért, mert képzelje el most minden egyes eddig válaszoló is, de te is, kérdező, hogy te is ezzel a mondattal nőttél volna fel, hogy az én testem csak az enyém, akkor fel sem merülne benned az, hogy te lennél a hibás abban, hogy más betör a te intim szférádba!!! Akkor sem, ha ittál!!!

Hála Istennek, hogy ott volt a barátnőd, aki megmentett, mondhatni, mert különben ki tudja, mi történhetett volna abban a minek ment oda ország minek ivott bulijában!!!!

Az pedig, hogy nem reagáltál egy kellemetlen helyzetben teljesen független bármilyen egyéb mentális problémádtól, ugyanis a világ legtermészetesebb dolga traumára FFFF - négy F-fel kezdődő (angolul) - adni: üss vagy fuss röviden magyarul, de ez csak kettő:

- fight - üss!

- flight - menekülj! (repülj!)

- freeze - fagyj le! - ez történt veled!!!

- fawn - ájulj el! - ez is lehetséges!

23. válaszoló, remélem, hogy ki lesz ejtve a válaszod előbb után ezzel a minek iszik, aki nem bírja mondásoddal, mert nem az a kérdező magánügye, hogy ő hogyan teszi tönkre a saját testét és lelkét az alkoholollal vagy más tudatmódosító szerekkel, az viszont már társadalmi felelősségvállalás, hogy még akkor is, ha tajrészeg valaki, akkor sem nyúlsz hozzá, nem taperodolod le, hanem megkérdezed, hogy hogyan segíthetsz neki!!!!!

És mivel engem meg megpróbált megerőszakolni az autóvezetés oktatóm, pedig nem ittam alkoholt, ezért tán elég hihető, hogy elég mélyen beleástam magam a pszichológiába és önsegítésbe, sőt, a női önvédelembe is, azzal együtt, hogy én általános önvédelem párti vagyok és nem férfigyűlölő, hanem erőszakellenes.

A helyi női önvédelem klubban jelzőlámpa-modellt használnak annak szemléltetésére, hogy mindenki tudja magáról, hogy milyen helyzetekben érzi magát teljesen biztonságban, ezt jelölhetjük zöld lámpával is, és azt is tudja az ember általában magáról, hogy mikor van veszélyben bármitől is, ez viszont a piros lámpa, amikor a négy F bármelyik reakciója teljesen természetes bárkinél, nem kell senki jóváhagyása vagy engedélye ahhoz, hogy te, kérdező, traumatikusnak éld meg azt, hogy valaki letapizott téged, és te még csak nem is emlékszel rá!!!! A fő problémák általában a sárga lámpánál, a nem egyértelmű helyzeteknél szoktak adódni, de a tied nem ez, hiszen megmondtad előre, hogy nem akarsz semmit az illetőtől, nem akartál, ennek ellenére ő mégis letaperolt, amivel átlépett egy határt, amivel tényleg feljelenthető lett volna, ám emiatt már kár azon sírnod, hogy miért nem jelentetted föl.

Nem is azért kell feljelenteni a zaklatókat, hogy bosszút álljon bárki is rajtuk, hiszen a bosszú nem segít, hanem azért, hogy a társadalomba beépüljön az a norma, hogy ez NEM normális, maximálisan lelkes egyetértés nélkül hozzáérni a másikhoz. Emlékszel: az én testem csak az enyém. Ebből következik, hogy a te tested csak a tiéd, és azt nem kell senkivel semmilyen körülmények között megosztanod, ha te nem akarod!!!!!

Azért történhetett meg ez veled akkor és ott sajnos, amiért erre a régi kérdésedre is a válaszok nagy része áldozathibáztató, tényleg, miközben te pont azt kérdezted, hogy hogyan tudnál magadnak megbocsájtani.

Magunknak megbocsájtani a lehető legnehezebb, ám muszáj megpróbálni, mert különben életünk végéig piszkálni és szúrkálni fog az a szálka!!!

Én sem jelentettem föl az autóvezetés oktatómat, amiért meg akart erőszakolni, és azt csak a lélekjelenlétemnek köszönhetem (meg esetleg az isteni gondviselésnek, de ezt csak zárójelben írom), hogy nem sikerült neki, én is lefagytam, így tudott az ágyamra dobni és rám térdelni, hogy a két kezével a nadrágját tolja le azzal, hogy "én már nem bírom tovább", és bár szerencsére és hála Istennek sikerült megmenekülnöm testi sérülés nélkül, a lelkem sérült, ki tudja, mennyire, és én is örök életemre magamat fogom hibáztatni azért, hogy nem törtem be a képét vagy nem téptem le a golyóit azzal a lendülettel. Ez engem sokkal jobban zavar, mint hogy nem jelentettem föl, és nem azért, mert bosszúszomjas lennék, hanem azért, mert tudom, hogy akkor kevésbé érezném rosszul magam, de így is örülök annak, hogy nem sikerült kárt tennie a testemben!

Az én testem csak az enyém.

A te tested csak a tiéd.

Ezt vésd a fejedbe te is, kérdező, és mindenki más is, aki olvassa. Amikor majd a magyar óvodákban is ezt fogják tanítani, nem pedig azt, hogy... mindegy is, akkor talán a te kérdésedre is több segítőkész válasz érkezik!!!

Ezen kívül aki azt írta, hogy egy kis tapizástól mit kell úgy odáig lenni, azt is letapiztatnám olyannal, akitől nem szeretné, hogy hozzáérne, hogy megértse, hogy mi a probléma azzal, hogy ő azt gondolja, hogy semmi probléma nincs egy kis tapizással egy szórakozóhelyen ittasan.

Amikor óvónőnek tanultam, akkor kiakasztott engem pszichológiából az, hogy hogyan tudom óvónőként felismerni azt, hogy a gyereket molesztálják otthon vagy máshol, és kiakadtam azon, hogy tanultam, hogy az emberi gyerekek biztonságra és szeretetre éhesen jönnek világra, és az a világ, környezet, amelynek meg kell a gyerekeket védeni ehelyett kihasználja és bántja a gyereket, akkor az óvodás korú gyerekben ez olyan mértékű disszonanciát okoz, azaz zavart, hogy elkezdi 3-4 évesen is saját magát hibáztatni, hogy biztos azért bántják őt, mert ő rossz, hibás. Engem úgy kiakasztott ez óvónőtanoncként, hogy egy ártatlan gyerek miért nem érti meg a buta kis fejével, hogy ő nem hibás azért, hogy őt bántják, aztán amikor engem akart megerőszakolni az autóvezetés oktatóm, akkor én is szégyent éreztem és bújkáltam előle, miközben inkább haragudnom kellett volna rá és kikérni magamnak, hogy mit gondolt és képzelt rólam, és világgá kiáltani, hogy mit tett velem, és tönkre tenni őt, ahogy ő tönkre tette a lelki világomat ezzel, és lám: pont mint az ártatlan óvodás, pont ugyanúgy én is magamat hibáztatom azért életem végéig, hogy miért nem reagáltam határozottabban a nemi erőszak próbájára.

Így van az ember kitalálva! Pontosan az, hogy te nem tudsz magadnak megbocsátani a jele annak, hogy az a kollegád vagy volt kollégád kárt okozott a lelkedben!

Próbálj meg másra gondolni inkább, és tényleg jót tesz a terápia is, pszichológusnál, és mivel én még nemi erőszakot elszenvedettek támogatói csoportjában is voltam, ott is mindenki kivétel nélkül saját magát hibáztatja azért, hogy más megerőszakolta őket (agyrém, nem...?), onnan a legfontosabb gondolat, amit magammal hoztam az volt, hogy talán úgy lehet normális életünk egy ilyen trauma után, hogy a lelki sérülésünket testihez hasonlítjuk, hiszen ha a testünk szenved traumát, pl. akkora vágást szerez valaki, hogy össze is kell varrni, akkor az élete végéig vele marad, és vannak helyzetek, mint pl. a nemi erőszak elleni világnap nov. 25-én vagy ilyesmi témák, amikor ezek a lelki sebhelyek úgymond viszketni kezdenek, de amúgy nem a sebnyalogatás határozza meg már az én életemet sem, és tán neked is lehet olyan idő majd később, amikor tudsz erre az esetre csak lelki sebhelyként tekinteni, de mégsem ez határoz meg téged és tudsz teljes életet élni!

Nem te vagy a hibás abban, hogy a másik ember letaperolt, akár mondtad, akár nem, neki kellett volna megkérdeznie azt, hogy hozzád érhet-e, akkor lenne egy normális világ, ha ez alapértelmezett lenne, de hol vagyunk még attól, pláne Magyarországon, Balkán...

A te tested csak a tiéd!!!

Nem te vagy a hibás abban, hogy a másik ember letaperolt!!!!

Ezt írd le vastag filccel papírra, több példányban is, és plakátold ki vele a szobádat, lakásodat, telefonodat, mindenedet, amíg meg nem érted a lelked mélyéről is!!!

Köszönöm az előző hozzászólónak, amit írt mert most kezdtem el olvasni én is ezt a kérdést, és a sok áldozathibáztatás egyszerűen undorító.

Szóval ti mind azt mondjátok, hogy teljesen normális ha alátok nyúlnak? Ez olyan, mintha mondjuk kizsebeltek volna már téged, és mondanád, hogy "na hát ő nem vigyázott a tárcájára! Engem is kizsebeltek már" Hol van ez normális?

Engem 13 évesen taperolt le hasonlóan egy pasi (más helyzetben, nem buliban, de mellemet és fenekemet is fogdosta), én se reagáltam rá. Most akkor az is az én hibám? Vagy mert 13 éves voltam akkor már nem az? Hány évesnek kell lennie egy embernek, hogy elfogadható legyen a taperolása anélkül, hogy megkérdeznénk tőle, hogy amúgy okés-e neki? 18? Akkor most elmehetek egy buli helyre és elkezdhetem a 18+-as pasik tökeit szorongatni?