Nagyon kicsúszott az irányítás a kezeim alól.Ugy érzem teljesen elvesztem.Mit tehetnék?21/L

Azt előre le szeretném szögezni,hogy nincs pénzem pszichologusra.Sulizok és ha marad időm mellette,akkor dolgozok.Edesanyammal elek.Roviden rólam: 15-17koromig anorexiaban szenvedtem.Azert húzódott el ilyen sokáig,mert volt hogy összeszedtem magam de volt olyan időszak is,amikor konkrétan a halál szélén voltam,az orvosok szerint.Szuleim 5 éves koromban elváltak.A bátyám akivel eltem sokáig skrizofren.Anyam férje pedig alkoholista.Van egy nővérem,aki az egyetlen hozzám közelálló volt,O külföldre ment.

Rengeteget költöztünk,mióta az eszemet tudom,így nehezen lettek barátaim.

Egy legjobb volt,aki átvert.Nem írom le mivel,a lényeg,hogy a tudtom nélkül O,és még pár barátok,érzelmileg zsarolt csak azért,hogy nehogy újra elkoltozzek.Utana zaklatások áldozata lettem.Elkoltoztunk egy másik városba.A bátyám és a mostoha apám miatt illetve a trauma miatt ami történt velem panikbeteg lettem, szorongani kezdtem minden helyen,utáltam magam,a testem.

Előjött az eveszavar is.

Megismertem egy fiút.2evig együtt voltunk.Szeretttem,szeretett.A szülei szóltak bele az egészbe.Nem kedvelték amiatt,hogy nehezen nyílok meg,és szorongos vagyok.Tobbsuor hallottam hogy kibeszeltek neki,ami csak rátett egy lapáttal arra,hogy nem szerettem oda járni.A fiútól meg vontak dolgokat ,ha valamit nem úgy csinált.

Én pedig a mentális bajaimmal nem tudtam mit kezdeni,onsem segített rá,ellenkezőleg.

Így úgy volt vele végleg elengedi a kezem.

Újabb mélypont.Honapokig

Aztán össze szedtem magam,Szakmár tanulok,azóta 3helyen is dolgoztam,edzek,próbálok beilleszkedni a suliba is,viszont hangulatjavitot kell szedjek,mert a depresszió is olyan szinten eluralkodott rajtam,hogy nem bírtam már és kellett a segítség egy pszichiatertol.

Az utóbbi pár hónapban nem alszok 5 óránál többet,hajnalok hajnalán ugyerzem,mintha lemennem a vercukrom,muszáj ennem.Hetente vagy két hetente egyszer degeszre eszem magam mert úgy érzem csak az eves boldogít.Ugy erzem senki sem szeret,semerre sem haladok,nincs senkim ,és fogalmam sincs én mit akarok.

Össze vagyok zavarodva.Hianyzik a volt barátom.

Azóta próbálkoztam ismerkedni, de egyszerűen mindig oda jutok,hogy még mindig ot szeretem,és rá jövök arra,hogy engem soha senki nem fog szeretni.Maganyos vagyok.

Félek mindentol.Nem tudom mit csináljak.

Teljesem kezdek tönkre menni.Rengeteger sírok,amikor senki nem látja.Elfaradtam.K#rvara.

Nem szeretem magam,ahogy kinezek,valaki mindig jobb lesz nálam akárhogy probalkozok akármennyire vagyok kitartó.mit tegyek?